Mutatjuk, mennyi mindent magaddal vihetsz a pelenkázótáskában!
Simon Reynolds, aki évtizedek óta ír mélyreható publikációkat és könyveket a popzenéről (legutóbb Retromania című művében magyarázta el, hogy a kétezres évek volt az első olyan évtized, amikor nem robbant ki a rock & rollhoz, a punkhoz vagy a rave-őrülethez hasonló jelentőségű zenei forradalom, erről itt egy fasza magyar nyelvű cikk), az egyik kötetében említést tesz egy olyan angliai ellenkampányról 1988-ból, aminek célkeresztjében az elektronikus zene egyik első izgalmas irányzata, az akkoriban feltörekvő acid house volt. A bulvárlap, ami felvállalta ezt az inkvizíciós cikksorozatot, a Sun volt, egy Flickr-user pedig megtalálta ezeket a régi lapszámokat, és beszkennelte őket.
Érdekes, hogy a dizájnerdrog kifejezést itt már használják az ecstasyra, és az is izgalmas tényadat, hogy a nagyvárosi menő divatláncok amilyen hamar ráharaptak a mosolyfejre és próbálták lenyúzni a bőrt az új trendről, olyan gyorsan meg is rettentek, amikor azt egyre többen összefüggésbe hozták a partidrogokkal.
A szélsőségesen populista és hatásvadász cikkeknél már csak az a szórakoztatóbb, amikor egy kétkockás miniképregényt közölnek arról, hogy hova jut az, aki megpróbálkozik az ördögi pirulákkal – bizony, a pokol kénköves bugyrába, ráadásul még a smiley is Lucifer kárörvendő fejét rejti. Ha csak tizedennyire lennének szellemesek a mai drogprevenciós oktatások az iskolákban, már jobban odafigyelne a felnövekvő nemzedék, hogy mit nyel le.
A Thatcher-érából származó beszkennelt lapszámok ide klikkelve nézhetők meg nagyobb méretben.