A cambridge-i Perc sújtó eleme a techno periódusos rendszerének. Zenéje egyszer indusztriális, egyszer a drum & bassből merít, egyszer az elektró őskövületeiből, de a végeredmény mindig masszív. És fekete. És... itt az új cucca, a Gob EP, aminek egyes felvonásait ő maga kommentálta a self-titlednek. Muszáj lefordítanunk a lényeget.

GOB: “Ez a trekk jellemzi a leginkább azt a hangulatomat, amikor dolgoztam az EP-n. Az angliai választások során volt ez. A fő pártvezérek hangját torzítottam el annyira, hogy a szavaik már kivehetetlenek legyenek, üzenetük pedig értelmét veszítette. Az EP persze nem akar állást foglalni semmilyen politikai oldal vagy ideológia mellett sem: ellenkezőleg, arra próbál rámutatni, hogy a főbb politikai pártok egymás felé közeledése egyre inkább összezavarja a szavazót, és arra készteti, hogy az egyes személyiségekre voksoljon a problémákra adott válaszok helyett.”

GRUEL: “Ez az EP egyetlen száma, amiben nincs politikai forrású hangminta. A legtisztábban a klubokra fókuszáló trekk a három közül, amivel csak az volt a célom, hogy valami energikusat, zajosat, előre hajtót hozzak létre, ami viszont folyamatosan kontroll alatt áll. A hirtelen váltások azt idézik meg, hogyan tud az agresszió bármilyen helyzetben úja felcsapni, amikor pedig úgy tűnik, hogy már hosszú ideje lecsillapodtak a kedélyek.”

Change To Win: “Ez kicsit absztraktabb, mint az előző kettő. Míg a Gob például a politikusi beszéd és a zene közé vág be félúton, a Change To Win egy folyamatos lökdösődés a beszéd, a zajütemek és a szintetikus hangok között. Ez a darab egyébként meglehetősen rövid idő alatt jött létre a többihez képest: a vágások inkább voltak intuitívak, mint megfontoltak. Ezt a szabadságot sokszor megélem, amikor tudom, hogy valami nem DJ-felhasználásra készül.”