Aktuális vendégszerzőnk, DJ Ren idén meghívásra megjárta a basszuspártiak mekkáját, az Outlook Fesztivált. Úgy van, zenélt is. És szórakozott sokat. És most behatóan mesél róla.

DJ Ren, játékban

Szóval úgy alakult, hogy öt év után újból eljutottam a bass zenék egyik legfontosabb európai fesztiváljára, az Outlook-ra, és ezúttal játszottam is. Ha nem tudnátok, gyorsan elmondom, a fesztivált angolok szervezik Horvátország egyik könnyen elérhető tengerparti városának, Pulának az 1800-as években épült őrülten menő erődjében és annak környékén, vállaltan sound system orientált színpadokon, a főleg mélytartományban mozgó angol tánczenék szinte összes meghatározó szereplőjével a line up-ban.

A 2009-es Outlook még egy másik helyszínen, sokkal kisebb kiadásban (háromezer látogató), de hasonló elképzelések szerint szerveződött. Lényegesen kevesebb drum & bass volt a felhozatalban, de a társaságunknak már akkor is nagyon izgalmas esemény volt, többek között azért, mert a stílus olyan irányait igyekezett szerepeltetni, amikből itthon kereslet hiányában kínálat sem nagyon volt. A fesztivál csúcsa akkori szuperkedvenceim, az Autonomic csapat (D Bridge, Instra:Mental, SP:MC) délutáni medenceparti szettje volt.

Szóval, öt éve így ment ez:

Idén a fesztiválra már 15 ezer ember érkezett, elsősorban Angliából, hetijeggyel. A tizenegy darab, általában lenyűgöző elhelyezkedésű, kialakítású színpadon és délutáni hajós bulin nyomta a szigetország és Európa sok más államának DJ-je, MC-je, zenekara a dubstepet, garage-t, dubot, hip hopot, drum and bass-t, jungle-t és ezek összes létező hibridjét.

Arra már előzetesen is számítottam, hogy itthoni viszonylatban fél-egy évnek megfelelő élményt fogok összegyűjteni a négy nap alatt, és olyan fellépők sorát tudom meghallgatni, akiket itthon ritkán vagy sosem csíphetek el, ráadásul mindezt profin tálalva, a stílusnak megfelelő körítéssel kapom majd. Az viszont fel sem merült bennem, hogy megérkezésem pillanatától otthon leszek, sokkal inkább otthon, mint Magyarországon a bulik többségén, a fesztiválokat meg inkább ne is említsük.

(Fotó: Dan Medhurst / Outlook Festival)

Valószínűleg elfelejtettem már, vagy ilyen egyértelműen sosem tapasztaltam még, hogy az angolok milyen természetességgel veszik ezt a zenét.

Hogy a buli a közös zenehallgatásról szól, a tánc leginkább önfeledt, mosolygós bólogatást, óbégatást jelent, és gyakran előkerül a gázduda.

A nyitókoncert egyből különleges volt. Az amfiteátrum olyan hangulatot kapott az extrafényektől, a kivetített Outlook logóktól és a szétfényezett színpadtól, hogy csak pislogtam, a hang minősége és mennyisége pedig már két utcával arrébb meggyőző volt. Azt hiszem, Fatima tetszett itt a legjobban, aki szerintem túl korai slotot kapott, de így legalább hamar hangulatba kerültem. Lauryn Hill zenekarral specko élmény, mindenkinek hallania kéne egyszer élőben, de legalább az interneten csekkoljátok, sok felvételt lehet találni.

Az amfiteátrum (Fotó: Jack Pasco / Outlook Festival Facebook)

Fatima (Fotó: Zoe Lower / Outlook Festival Facebook)

Az első nap első programjaként sikerült bejutnunk Marky és DJ Die diszkóhajójára, ahol három óra alatt őrült jó hangulatban a 70-es funktól indulva mai bass, aztán 90-es évek eleji szintis rave zenéken át eljutottunk a jungle-ig. Igazi mázli volt, hogy ezzel kezdtünk. Csak a legfontosabbakat említve aznap volt D Bridge, SP:MC szett a Clearing nevű, második legnagyobb helyszínen.

Ezt csak azért emelem ki, mert D Bridge jó ideje a különösen mély, kísérletező zenék don-ja, itt pedig még a szokásosnál is mélyebbre ment.

A kezdésüktől számított tizedik percben már páros lábbal ugráltam háromezredmagammal együtt a tisztáson, ahol annyira jó volt a hangzás, hogy a színpadtól 50 méter távolságban tehettem mindezt. Ez is lett a kedvenc stage-em a fesztivál végéig.

A nap másik highlightja a Mungo’s Hifi hangcucc uralta színpad az erőd belső részében, amit aznap este a jungle-nek, ragga-nak, juke-nak szenteltek. Jó sok mindenről lemaradtunk, de azért a legfontosabbat elcsíptük, az idei egyik kedvenc zeném producerét, kedves ismerősömet, Fracture-t, aki footwork-juke, lassú dzsungel, oldschool cuccok egyvelegét játszotta itt. A nagyszínpadon ez idő alatt Andy C és Friction játszott, de közönségből a Mungo’s-ba is bőven jutott, Fracture szettje alatt pedig a fesztivál dobbasszus fellépőinek nagy része ide gyűlt. Az este végére még maradt egy Statik (a budapesti Bladerunnaz egyik szervezője és dj-je, nekünk is csinált podcastot – a Szerk.) szett is, reggel ötkor még lazán összeesésig táncoltatta a Ballroom közönségét.

A Moat helyszíne, amiről mindjárt szó esik! (Fotó: Dan Medhurst)

Ez volt az a nap egyébként, amikor én is játszottam, egy viszonylag kisméretű, viszont a nagyobb helyszínek között mindenki számára útbaeső, kifogástalan hangzású színpadon. Egyből az elején csatlakozott hozzám egy holland MC srác, akiről hamar kiderült, hogy egészen megegyezik az ízlésünk, szóval örömmel játszottam a legnagyobb kedvenceimet, ő pedig iszonyatosan élvezte és remekül tolmácsolta a közönség felé.

Szuperjól reagáltak az emberek, és még egy BUDAFCKNPEST sapka is előkerült az első sorokból!

Pénteken a legfontosabbak Marcus Intalex & DRS voltak, akiket hetente szívesen hallgatnék, és egyből utánuk ugyanitt a Moatban a – mostanában kicsit talán itthon is felkapott – “felezett” dnb két meghatározó alakja, Dub Phizix és Skeptical, Strategy-vel az oldalukon. Itt hallottam azt hiszem másodszor a fesztivál anthemjét, amit aztán szinte mindenki lejátszott, legalább egy rewinddal. A Moat egyébként a fotókon, videókon legvarázslatosabban kinéző helyszín, egy 5-6 méter mély várárok elég hosszú szakasza, ahol két oldalon tíz méterenként lerakva összesen nyolc hangfaltorony szolgáltatja a zenét. Durva!

A szombati nap élményei közül meghatározó volt a tíz éves Shogunt ünneplő hajón délután a Total Science klasszik szett, a duóból a jobbik DJ, Spinback előadásában, este pedig a Void színpadon Friction klasszik szett SP:MC-vel.

A top buli persze a Metalheadz hajó volt, Fracture, Doc Scott, Goldie, Lowqui, és GQ részvételével. Szólt minden, amit imádok, itt is előjött persze a UK hardcore, rave, meg a kezdeti Metalheadz megjelenések, de a mai cuccokból is bőven volt izgalmas. Na meg a hangulat! A közönség nagyon komolyan veszi az évfordulót (Metalheadz 20!), amit a metálfejek egész évben ünnepelnek szerte a nagyvilágban, ennek megfelelően a hajó fullra volt, és induláskor szinte meggyulladt.

Mindezek után már alig maradt erőnk az utolsó napra, amire pedig itthon még a legjobban készültem. Végre élőben hallhattam, láthattam az egyik legnagyobb ikont, Source Directet, igaz ma már nagyon más a figura, mint amikor odavoltam a zenéiért. Az első fél órában a saját, sötét régi zenéit játszotta, aztán elkezdte előkészíteni a terepet Doc Scott-nak, aki a hajón kicsit rövidre sikerült szettjét itt pótolta, szuper volt. Majd jött Dillinja Lowqui-val és a teljes őrület, ezt viszont két hét múlva ti is meghallgathatjátok a hajón :] Azért vasárnap is maradtunk jó sokáig, megvolt még egy Goldie UK hardcore szett, és Grooverider, Randall Metalheadz History Session csoda.

Ja, és iszonyú drága volt a sör. Bárcsak lett volna nálunk egy rekesz Miller!

És ott a BDFCKNPST sapka (Fotó: Dan Medhurst / Outlook Festival)