Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
UP: – Azon túl, hogy Olaszország szuper hely, miért ott kevertétek a lemezt?
Kelemen Laci: – Egészen egyszerű oka van: megpróbáltuk itthon és nem sikerült. Aztán Miki (Sarkadi Miklós gitáros) 12 perc internetezés után talált egy olasz stúdiót, akik pont ilyen zenékkel foglalkoznak. Próbamunkára kiküldtük a single-t és annyira jól sikerült a dolog, hogy azonnal megkapták a teljes lemezt, plusz a következő lemezünk teljes felvételét.
UP: – Mit gondoltok, a garázsrock új hulláma, Ty Segalltól a Fidlarig mivel tud hozzájárulni a klasszikus garázsrock örökségéhez?
KL: – Maximum néhány remekül táncolható, dögös számmal, lemezzel. Esetükben nem feltétlenül érezzük azt az egyedi ízt, mint mondjuk, ami alapján egy Replacementsért, Modern Loversért, vagy Crampsért halálosan komolyan rajongani lehetett. De ez nem baj, mi is bőven elégedettek lennék néhány remekül táncolható, dögös lemezzel. A klasszikus garázszenekarok nagy része one hit wonderként remekül elvolt. Miki meg az új fiúk közül utoljára Jay Reatardra csettint elismerően, aki aztán szépen túladagolta magát.
UP: – Melyikek a kedvenc zenekaraitok, amelyekben nincsen basszusgitár?
KL: – Jon Spencer Blues Explosion, Doors, meg mondjuk a Black Cobra. Részünkről egyébként nem coolsági megfontolás tárgyát képezte a dolog, csak egyszerűen hárman (Bakó Balázs dobossal) akartunk zenélni, és kész. Mivel Miki és én is gitározunk, és nem volt kedvünk váltani, egy rakás cuccot venni emiatt, ezért így maradt.
UP: – Miről szólnak a számaitok?
KL: – Jól hangzó, jó ritmikájú szavak egymás után kimondva. Nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget a szövegeknek, volt egy koncepció, hogy különböző súlyos pszichés betegségek köré szervezzük a számokat, de aztán elvetettük, mert lusták voltunk megírni. Úgyhogy az első lemezen maradtunk annál, hogy kijöjjön a szótagszám, jól hangozzon, jó ritmikája legyen és részegen is tudja mindenki üvöltözni. A szövegek így is előbb-utóbb személyessé, és jelentőségtelivé válnak számunkra valamiért.