Miért is nyomnánk megint az unalmas felvezetést, lőjjük csak le a poént:

FARAGASZTÓVAL!

Hihetetlen? Aki képben van a kémiával, annak aligha, hiszen mint az köztudott, különböző típusú ragasztókat használnunk fémhez, fához, műanyaghoz. A faragasztót (ami régen enyv volt, ma már többnyire polivinil-acetát bázisú ragasztó – hopp, ugye szemet szúrt a név, vinyl, acetát!) ennek megfelelően bátran felhordhatjuk a kedvenc lemezünkre, nem lesz tőle semmi baja, sérülés nélkül eltávolítható róla, amint megkötött. És vele együtt, hoppáré, a szöszmötölős recsegések is megritkulnak!

Állítólag minél többször megismétli valaki a mutatványt, annál jobban visszatér a lemez tiszta hangzása. Bár állítólag nem is kell ilyen vastagon felkenni a cuccot, és akkor nem kell másnapig várni a kötéssel.

És nem, a lehántott, megszilárdult ragasztóréteg sajnos nem lesz pontos másolata a lemeznek, de még csak lejátszható sem. Hogy miért? Vessünk egy pillantást egy vinylbarázda ezerszeres nagyítására, aztán képzeljük el mindezt megfordítva. Hogy viselkedne a tű? Nem úgy, ahogy kéne: nem lenne, ami vezesse, a két “domb” közötti “tisztáson” ide-oda csúszkálna.

(via)