Az Új-Zélandból Los Angelesig meg sem álló Jess Cornelius új daláról, a No Difference-ről azt mondja, hogy az “félig önsegítő mantra, félig vak fatalizmus”, és ez a kettősség végigvonul a klippen is. A Thomas Hyland rendezte etűdben a víz, mint elem a megtisztulás ígéretét hordozza, de az, hogy valaki felöltözve fekszik benne, némi kiegyensúlyozatlanságot is sugall.

“Tovább akartuk vinni az újjászületés gondolatát azzal, hogy megmutatjuk ezeket a nőket, akik épp elszámolnak magukkal, amit az emberek gyakran tesznek a fürdőszobában.”

És igen, ki ne nézett volna már otthon a tükörbe azzal a céllal, hogy megítélje, lebontsa, majd elemezze, és végül újra összerakja magát? Na.