A hétvégén lesérült ex-Antikrisztus Szupersztár néhány napja egy interjúban beszélt arról, hogy a Columbine iskolai mészárlás vágta haza a karrierjét, amikor ugye az a vád érte a szerencsétlen rockénekest, hogy a gyilkosok az ő zenéjével készültek fel a szörnyű tettükre.

Szerintünk azonban inkább egy véletlen időbeli egybeesésről van szó. Marilyn Manson 1999 négyhúsza után ugyanis csak szar lemezeket készített, illetve az önlepippantós-, disznómészárlós mítoszainak sem tett jót az internetes korszak transzparenciája.

Pénteken Heaven Upside Down címmel jön a megtépázott nimbuszú rocker tizedik lemeze, amit most azzal ünneplünk meg, hogy összeválogatjuk a (stílszerűen!) tíz legjobb, és tényleg jó számát.

10. The Beautiful People (1996)

Manson legnagyobb önerőből létrehozott slágere a bizonyíték arra, hogy a kilencvenes években az MTV közvetítése nélkül még maga az Antikrisztus sem tudta volna a frászt hozni a vallásos amerikai kispolgárságra. Mind a későbbi Manson-sztenderdet meghatározó szám, mind Floria Sigismundi klipje nagy királyság, de voltak itt ennél jobb dolgok is.

9. Dope Hat (1994)

Az utóbbi két évtized alapján totál jogosan él sokakban a magát túlságosan komolyan vevő Marilyn Manson képe, pedig a korai években még a humor ugyanolyan fontos komponens volt, mint a sötétség. Már az 1994-es Portrait Of An American Family-re is elhalványult ez a szál, de a Dope Hat című vidámparki horror hű emléket állít ennek az időszaknak.

8. Heart-Shaped Glasses (When The Heart Guides The Hand) (2007)

A nagyon kevés kései jó Manson-számok egyike alapján azt kell, hogy mondjuk, Manson akkor járt volna a legjobban, ha az ezredfordulón megrázza magát, ledobja a sötét leplet, és elkezd korrekt popszámokban gondolkozni.

7. Posthuman (1998)

Itt most az MTV-korszakot kiparodizáló klippel megtolt Astonishing Panorama Of The Endtimesnak kéne jönnie, de ebből a futurisztikus jövőmetálból sokkal jobb volt a kislemezig sajnos nem jutó Posthuman.

6. Get Your Gunn (1994)

Noha a 2000-es Holy Wood-lemez akart lenni Mansonék fegyveres albuma, még a turnéjának is olyan neve volt, hogy Guns, God & Government Tour, a kilencvennégyes Get Your Gunn sokkalta veszélyesebb volt még.

5. Irresponsible Hate Anthem (1996)

Mai vagy avatottabb metálfüllel hallgatva a Manson-diszkográfiában elég nehéz megtalálni, hogy mitől is tűnhetett ez az ember húsz éve mindennél parább arcnak. A kilencvenhatos Antichrist Svperstart nyitó Felelőtlen Gyűlölethimnusz azonban pontosan olyan szám, amit senki sem kíván a gyereke szobájából kiszűrődve hallani.

4. The Long Hard Road Out Of Hell (1997)

A teljesen felejtős Spawn című filmmel együtt süllyedt el Marilyn Manson egyik leginkább önazonos és legjobb száma a felejtőben, de ez most nem az az összeállítás, ahonnan kimaradhat.

3. I Don’t Like The Drugs (But The Drugs Like Me) (1998)

Noha az Antikrisztus-lemezt szokás a Manson-ouevre középpontjába tenni, a legmerészebb, simán Bowie-szintű húzás azonban az ipari-gót hangulatot hátrahagyó, űrglammel és szintetikus funkkal flörtölő Mechanical Animals volt 1998-ban, ami rögtön jelezte, hogy az új évezred sátánjai a drogok lesznek.

2. Sweet Dreams (Are Made Of This) (1995)

Kurvajó számot sokan írtak, feldolgozás még több született a világon, az viszont nagyon ritka, hogy egy amúgy ismert dalt valaki úgy formáljon a saját képére, hogy örökre felülírja az eredetit. Mansonék ezt tették az Eurythmics Sweet Dreamsével.

1. Lunchbox (1994)

Az egész életmű ars poéticája: a szünetben megalázott kissrác megfogadja, hogy rocksztár lesz és akkor majd nagyon megmutatja a világnak, többé nem fog vele baszakodni senki. Kár, hogy később már nem sikerült Manson egyik fegyverhordozójának sem ilyen vagány számot írnia.

Lepje meg magát az e-számla kényelmével és egy iPhone X-zel! Ha december 31-ig e-számlára vált, 150 000 Ft-os iCentre utalványt vagy egy iPhone X-et nyerhet! (X)