A múlt héten két fontos, a konvenciókat elhagyó-felrúgó videó is pörgött az interneteken. Bob Dylan majd ötven évvel a Like A Rolling Stone megírása után készített egy szellemes interaktív klipet a dalhoz, majd mintha csak erre rákontrázva állt volna elő Pharrell Williams a Happy című dalához készült 24 órás boldogságbombával. Szerettük is mindkettőt, örültünk is nekik, de úgy gondoltuk, hogy legalább öt olyan interaktív videót tudunk mondani, ami a maga korában ütötte Dylan egyszerű kis ötletét, valamint Williams szintén nem világrengető, csupán hosszúságában grandiózus videóját. Aztán lám-lám, nem csak öt, hanem tíz ilyet is találtunk!

(A címekre kattintva lehet átnavigálni az egyes interaktív videókra.)

10. FKi, Iggy Azalea & Diplo: I Think She Ready (2012)
Bizonyára mindenkivel történt olyan, hogy egy klipben megtetszett neki egy-egy ruhadarab, ami aztán csak álom maradt. Hirtelen nem tudta beazonosítani, aztán el is feledkezett róla. Iggy Azaleáék erre a szituációra kínálnak megoldást. Az utcai divatbemutatónak is beillő klipben elég csak a sűrűn felbukkanó S, azaz SHOP THIS LOOK linkre kattintani, és máris vásárolhatjuk meg a kívánt, menő ruhadarabokat.

9. Tanlines: Not The Same (2012)
Egyes vélemények szerint az interaktív klipek sohasem fogják átvenni az uralmat a sima készre gyártott klipek felett, inkább csak egyszeri ötletek. Ilyen lett a nem túl ismert, Tanlines nevű elektropop-duó interaktív videója is, amiben egy Photoshop-felületen szerkesztgethetjük magunk a klipet, változtatva a hátteret, a a zenészek elrendezését, képfelbontást stb. Egyszer tök jó móka, de másodszor ellőni már elég unalmas lenne.

8. Beck: Sound And Vision (David Bowie Cover / Live / 2013)
Beck koncertvideójának a célja, hogy minél hitelesebben visszaadja az élő koncertek hatását, némiképp átcsúszva az élő koncertek közvetítésének a terepére is. A videóban egyszerre lehetünk nézők, ahogy a webkamerán keresztül, fejmozgásunkat követve pásztáz a kamera, de zoomolhatunk is, válogathatunk különféle nézetek között, akár 360 fokos panorámával is nézhetjük a történéseket, miközben térhatásban szól a programadóként is értelmezhető Bowie-feldolgozás.

7. Red Hot Chili Peppers: Look Around (2012)
A Red Hot Chili Peppers valami hasonlót próbált meg látványban elérni videóklipes keretek közt, mint Beck a koncertfelvétellel, de itt nem a hangzáson és a magán a látványon van a hangsúly, hanem a dal címéhez híven körbenézhetünk a különböző szobák között, amelyekben az egyes tagokkal történnek hol izgalmasabb, hol unalmasabb dolgok. Ezáltal a négy szálon futó eseményből magunk tudjuk összevágni a klipünket. Igaz, picit idegesítő, hogy annak a tudatában kell tovább fordulnunk, hogy leehet, valami izgalmasról maradunk le.

6. OK Go: All Is Not Lost (2011)
Természetesen az ötletesnél-ötletesebb klipjeiről híres OK Go se maradhatott ki az interaktív videók őrületéből. Az All Is Not Lost című dalhoz táncosokkal készítettek egy üzenetküldős klipet. A klip indításakor csak be kell írnunk, hogy mit üzenünk valakinek vagy akár az egész világnak, és a Pilobolus tánccsapat máris eltáncolja azt.

5. Chairlift: Met Before (2013)
A Chairlift lapozgatós játékkönyvek technikáját megidéző klipjében egy fiút és egy lányt terelgethetünk annak reményében, hogy a végén összejönnek. Mi csak háromszor játszottuk végig a dolgot, de az hat-nyolc elágazást figyelembe véve akár vagy 50 lehetséges lefutása lehet a történetnek, rámutatva arra, mennyi apróságon múlhatnak a világ dolgai.

4. Arcade Fire: Mountains Beyond Mountains (2011)
Az Arcade Fire a második lemezétől kezdve mindig készített interaktív videókat, úgyhogy a lista egyensúlya kedvéért arra kényszerültünk, hogy szelektáljunk köztük. Ugyan nagyon szeretjük a korai, 2008 környékén készült kattintgatós, java-alkalmazásszerű klipek közé illeszkedő, de így is felemelő Neon Bible-t és a friss, webkamerát és okostelefont is behálózó Reflektort, mégis a táncolgatós Mountains Beyond Mountains-t választottuk, ami arra ösztönzi a nézőjét, hogy maga is álljon fel és ugráljon velük.

3. Cold War Kids: I’ve Seen Enough (2008)
A korai interaktív videók legjobb darabja egyértelműen a Cold War kidshez kötődik. Az I’ve Seen Nothing videójában cserélgethetjük az egyes zenészek hangszereit, ki-be léptethetjük őket, ezzel vagy 25 féle hangszerelést lehetővé téve. Az I’ve Seen Nothing azért nagy kedvencünk, mert szinte egyedüliként tudja egyszerre, párhuzamosan megnyitni a látványt és zenét is, mindkettőbe bekapcsolva partnerként a kedves nézőt, az új rendezőt.

2. Death Grips: I’ve Seen Footage (2012)
Ha csak az érveléshez kötnénk a dolgot, a Death Grips nem előzte volna meg a Cold War Kidset. Viszont ezt élveztük a legjobban. A klip mindössze arról szól, hogy van egy medencés buli, ahol felvehetjük az egyes szereplők perspektíváját, csókolózhatunk, vízipisztolyozhatunk a tetőről, deszkázhatunk, táncolhatunk lányokkal a medencében, olvashatunk sms-t az előző napi buliról, átvehetjük a pizzát, és egész egyszerűen ott lehetünk egy király buliban. Ennél többet nem is várunk egy interaktív videótól.

1. Arcade Fire: We Used To Wait (2010)
Az interaktív videók történetének legjobb darabja egyértelműen az Arcade Fire-dalhoz készült The Wilderness Downtown című alkalmazás lett. A felnőtté válásról szóló Arcade Fire-szám a Google-térképet összekötve teszi személyessé, nosztalgikussá a videót, ezáltal ez lesz az első olyan klip, ami a szimpla játékosságon, ötletességen túlmutatva, éppen a személyre szabott természetével, interaktivitásával ér el katartikus élményt.