A tegnapi gála legvelőtrázóbb fellépését már megénekeltük, na de beszéljünk egy másikról is.

Valahol evidens, hogy a huszadik század popkaméleonjának tiszteletére a huszonegyedik század popkaméleon-asszonya adjon elő egy kis műsort. Arcrafényfestős nyitány, narancsvörös hajszín, látványszínház, ebből nem volt hiány, de hogy teljesen értelmetlen hat perces mexamixbe passzírozni a Space Oddityt, a Changest, a Ziggy Stardustot, a Suffragette City-t, a Rebel Rebelt, a Fashiont, a Fame-et, a Let’s Dance-t, az Under Pressure-t és a Heroest, az majdnem biztos.

És akkor Gaga túl sokat markolni akaró vergődését nem is említettük, ami inkább tetszett karikatúrának, mint őszinte tisztelgésnek. Még ha nem is így akarta.

Bowie fia sem lelkesedett annyira a Twitteren.

Oké, ezt elfelejtjük hamar. Nem feledjük viszont a videóban 1:30 után főszereplő eszközt, egy krómozott-állványos szintit, ami a második perctől akkora hidraulikus táncot lejt, hogy egyszerre homályosított el minden más koreográfiát a Grammyn, és vetítette előre a jövő színpadait (nekem bevillant Az ötödik elem újhullámos operaelőadása is, ami közben simán elfért volna ez a hangszer is a színpadon).

Ezért mondjuk megérte!