Van az úgy, hogy egy menő zenész menősége nem feltétlenül abban nyilvánul meg, hogy méregdrága sapkáiban a legszebben beállított selfie-ket adagolja magáról az Instagramon, a Twitteren hangos kirohanásokat rendez, a díjátadó gálán meg bulvárbarát botrányt (Nem, Yeezy, véletlenül sem rád gondolunk!). Hanem igyekszik  a 21. századi popkultúra egészéhezhozzáadott értékkel szolgálni, tenni valami pluszt, valami példaértékűt, ami nem veszi el a süllyesztőben, mint egy egynyári sláger.

Questlove, a The Roots hiphop-zenekar zenei géniusza ebből a ritka sztárfajtából való: megszállott bakelitgyűjtő, aki irgalmatlan kollekcióját már kénytelen volt egy külön helyre költöztetni, ezen túl két lábon járó zenei lexikon, kiváló jazzdobos, és az ember, aki görkoridiszkózott Prince-szel és Eddie Murphyvel, később meg kvázi ott örömapáskodott a neo-soul születésénél.

És most a saját életútját végigkövető könyv után írt egy újat. Erről a legendás műsorfolyamról:

Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy ami a Szeszélyes Évszakok volt a rendszerváltás környékén televízió magyar családoknak, vagy a Boiler Room a mai techno-nevelte fiatalságnak, az volt a Soul Train a zenemániás afro-amerikai közösségeknek 1971 és 2006 között. Egy zenés-táncos varietéműsor, ami az R&B-től a soulon át a tükörgömbös diszkóig mindent felvonultatott, és mindenkit maga köré gyűjtött, akiből egy sűrű mikrofonfrizura mosolyt volt képes kiváltani. Meg az összetartozás érzését persze. Meg ilyen krézi mozdulatokat, mint ez a fenti videó.

A könyv a kiadó szerint “azt a kulturális jelenséget kutatja, ami olyanok karrierjét indította útjára, mint Tina Turner, Stevie Wonder, a Jackson 5, Whitney Houston, Lenny Kravitz, LL Cool J vagy Aretha Franklin.” Questo ehhez vagy 1100 epizódon rágta át magát, és 1993-ig bezárólag tárja fel (ekkor búcsúzott el a házigazda, a legendás Don Cornelius) a fekete zene szórakoztatóiparának egyik legfontosabb epizódját.

Október 22-én jelenik meg a kötet a Harper Design-nál.