Ilyen még nem volt! Sok bulinak sok az alja, de nem ennek. Úgy tudjuk, olyan lesz a hangulat, mint lejjebb. Köszönjük, hogy közvetve is elöljáróban elvállalták a beszélgetést.

– Mindenki között első alkalommal mi ragadnánk meg arról hogy ezt bemutassuk, ezt a dolgot és bemutassam azokat a vendégeket, akiket már felkonferáltunk négyszer a mai nap folyamán és akik remélem alig várják már, hogy találkozhassanak velük. Engedjék meg, hogy bemutassam DJ Crimsont és DJ Suhaidot és a királyt a kőniget, a kinget, akit imádok, aki a barátom, akit szeretek, akit tisztelek és aki a szívemből szól Cosmo Vitellit, és akit most lehet, hogy végig Pistázni fogok.

DJ CRIMSON: – Üdvözlöm az olvasókat. (Fenti képünkön balján)

DJ SUHAID: – Üdv! (Fenti képünk jobbról)

COSMO VITELLI: – Hello! (Közep)

– Olyan, mintha testvérek lennétek, nem igaz?

DJ CRIMSON: – Hát nagyon jót kérdezel. De hát valószínűleg a te újságod az, ahol lehet őszintén beszélni. De igen, az nagyon jó, hogy a szakmaiságba ez is van nekünk.

DJ SUHAID: – Fehérváron láttam meg az embert egy olyan kvázi kis csehóban. Nem is őt láttam meg, hanem a lelkét. Igaz? Jól mondom Dávid? Dávidka? Dávidkám? (nevet, hátba veregeti)

– Ha már itt tartunk: melyikőtök érkezett keményebb dologból?

DJ SUHAID: – A zenész szakma is kemény, de ne legyen itt bim-bam-sity-sutty, neki itt az a dolga, hogy megvédjen engem. Hogy odaálljon és megvédjen téged is. Ezek a legkeményebb szakmák, és ez nem vicc. Ma már másképp van a vegetatív idegrendszer, ha olyan állapotban vagyok, inkább nem vállalok dolgokat, érted? Azt hiszem, ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más.

DJ CRIMSON: – Nézd, mit tudom én. Én tudok bocsánatot kérni, de az életem, ami úgy fiatalabb volt, nekem a lelkem diktált.

– Ebben az eldurvult, rideg világban nincs is másra szükség. Március van, ilyenkor talán már nem kell fűteni, de a szívünket azért érdemes. Nem igaz?

DJ SUHAID: – Most mit mondjak, nem az tud kemény munkát, férfimunkát végezni, akinek ott a lelke is? Mert most mi a jobb, mondd meg? Ki tud reálisabb lenni, hm? Szerinted melyik a reálisabb? Aki odamegy, izé, habiguszti, hello-szia, bí-bá-bú, vagy odamegy úgy, hogy közben ott van a lelke is a manusnak? Szerintem az a jobb, akinek a lelke is ott van, mert az érti meg igazán. Olyan ez, mint a klasszikus zene.

DJ CRIMSON: – Megpróbálok reálisan élni, remélem, hogy eljut ez az anyag az emberekig, mert ez frankón így van. Érzem az embereknek ezt a lelki pszichológiát.

– Kérlek mondjatok valamit ezekről a nótákról. Hogy születhettek meg ezek valakinek a szívében, lelkében, valakinek, akinek nem ez az elhívása?

DJ CRIMSON: – Na most én a Suhit megismertem, barátom lett, és nem kellett neki lemezeket adnom, már megvette az, amit én adtam volna. De nincs benne nagy was ist das. Nekem a szeretet a másikat jelenti. A Másikat. Érted, ezt azért csináljuk, hogy kimossuk a sok sok keménységet, szmogot, az emberek szívéből, amit belerak ez a világ. Mi megyünk a közönségünk közé, a dolog erről szól.

DJ SUHAID: – Magyaroszágon a férfi sztárok közül talán én voltam az első, aki tisztán beszélt arról a fajtaságról, amit mi képviselünk. És ha vissza archiválunk pártíz-tizenöt évet, látod te is, és ez a legszebb az életben. Én a közönségből lettem sztár.

– Én most mindjárt azt kérdezem tőletek, ti, akik tényleg arról vagytok igazán híresek, hogy, tudjátok, nem vagyok az udvariasság típusú riporterek közé tartozó, tehát én nem akarok udvariaskodni nektek, de (!) szóval, hogy számomra ti jelentitek a szívet, a szeretetet, a békességet, pont most a XXI. század estéjén gyakorlatilag, azt hiszem a legnagyobb szükség volna és a legkevesebb van belőle. Hogyan jutott az eszetekbe, hogy ebben az esetben valakit hozzásegítsetek ahhoz, hogy azon a hullámhosszon tovább vigyen titeket, akarom mondani, vagy hozzásegítsetek valakit ahhoz, hogy nagyjából ugyanazt képviseli, amit ti?

DJ SUHAID: – Tudod, sosem gondolkoztam ezen. Én nagyon sokat kaptam a közönségemtől. Érted a poént, a közönségnél nagyobb megtiszteltetést nem tudok elképzelni. Ezt nagyon jó, hogy ezt fölhoztad, mert én nem nagyon foglalkozom a sztársággal, látod?

DJ CRIMSON: – Na most nekem minden boldogságomat ez elégíti ki.

– Gyakran átlátszóbb a valóság, mint aminek mutatja a hangulat. Nálatok ez arról szól, hogy évente egyszer bementek a Budapest Sportcsarnokba és ennyi?

DJ SUHAID: – Nézd meg, milyen nap van ma. Ezért egy picit hadd mondjak. Erre is meg kell valamilyen módon születni, érted? Befolyásolni kell idézőjelben a közönséget, hogy ne miközben nyomják a whiskyt, a konyakot, rá kell érezni, hogy abban a művházban, kultúrházban épp milyen a kedve az embereknek. Olyan befolyásoltságok vannak, az időjárás, hogy fene tudja, milyen vagy. Debrecent is felhozhatnám példának, mert Nyíregyházáról is átjárnak. Ezért viszem magammal Dávidot. Én legalábbis ezzel élek, és ezért van a monitor is ott, mert hiába jelentek meg ezek a lemezek, nem adták ki mindet. És még nem játszottunk le mindent, nem beszéltünk el mindent. Ez egy nagyképű dolog lenne, bemenni a Larmba és fellépni, egyszer, kétszer. A nagyképűségtől óvom magam. Te se Vazaly Janka vagy, hanem a Vida Vera. Én mindig Suhaid vagyok, pedig kevés parti van, amire nem hívnak meg. És többnyire nem megyek el egyikre sem.

DJ CRIMSON: – Arra nagyon kell vigyázni, hogy ne csömöröljenek meg tőled, de mi képekben gondolkodunk. Igazából talán nem is tudom megmondani, de szerintem szeretnénk elmenni mindenkihez. Muszáj, mert ez így egybe.

– Honnét ismeritek Pistát? Meg lehet-e ismerni Pistát?

DJ SUHAID: – Láttam a szemében a könnyet, ismeretlenül is megéreztem az embert. A muzsikus egyből megismeri a muzsikust, még ha másik muzsikus is, még ha nálam eggyel kevésbé több is, egy szál zongorával.

DJ CRIMSON: – Nagyon egyszerű, szerintem egy Pista ott lakik mindenkiben. Te is felismerheted, ha nyitott vagy rá. De nekem ő az abszolút Pista, így nem is tudtam eltéveszteni.

– Egy zenész ha iszik, azonnal hangszer kell?

DJ SUHAID: – Hadd ne hozzam, mennyire örültek az emberkék, amikor beszálltam abban a lokálban az ipse melé. Különböző autókkal, fuxokkal érkeztek, mert főleg ugye Miami Beach, de én csak 9 óra után kezdtem el inni. Egyszer látott előtte a manus, rögtön meg akart hívni, de én szórakozni akartam akkor is, a saját pénzemért. Más dolog, hogy a manus nem engedte kifizetni, de ittunk a Dáviddal reggelig… Ilyen ez.

DJ CRIMSON: – Abszolút, abszolút. Döbbenetes erők mozdulnak meg egy ilyenbe, hatalmas élmény és fergeteges a hangulat. Tudod, van minden: egy kis láz, lendület, nagyon nagy fíling.

– Volt olyan, hogy összeültetek és bimm-bamm?

DJ SUHAID: – Következő: a lelkünk az mindig kész van a muzsikára. A testünk már nem feltélen. Most is egy könnyű hangjátékon dolgozunk az amerikai Red Alexes számára, mond valamit a nevük, igazam van? A szeretet tőlük is az azért jön, mert azt mondják, hogy ezt elhiszem, ez igaz. Vagy amikor egy lassú dalt rakunk fel, ami arról szól, hogy ne hagyjuk el egymást, mert minek, akkor a manus majdnem elájul, mert máshol nem hall ilyet, és az embereken futkos a bőr. A libabőr. Na ez az, ami a gyönyörű, és erre mindig készen állunk.

DJ CRIMSON: – Ez így van, ahogy Suhi is mondja. Ő mindig nagyon éles, de figyelj ide, ez szép meg jó, de ez igazából nagyon szakmai. Nagyon sokat költünk erre. De az élmény megfizethetetlen, és ezt tudják a közönség is.

– Jót tesz-e ennek az országnak, ha vannak emberek, akik elől járnak dolgokban?

DJ SUHAID: – Tartom magam annyira gógyis arcnak, hogy erre tudjak vigyázni (nevet). Én mindenképp erőltettem, hogy ez ne legyen heti klubest, hanem kéthavi, havi. Nem volt az arcomon bőr, hogy megtegyem, ezért nem is tettem meg. Nem akarok ilyen szakmai dolgot mondani, de átlagban másfélmillió embert tudunk leültetni. Ezt az interjút is ezért vállaltuk el, mert az olvasók tudják, hogy nagyon baráti szinten megyünk el.

DJ CRIMSON: – Én tényleg nem tudom, szerintem ebből inkább csak a baj van. Mondjuk én vagyok olyan pali, hogy kicsit sötéten látom a dolgokat, de ne legyen igazam. A lényeg, hogy azért haladjunk.

– Miért ne nézhetnénk föl? Miért kéne eltaposni, azt aki elöl jár?

DJ SUHAID: Egyszerűen kivan a hajam, én egyszerűen megszoktam azt, hogy nem. Ez nem degradáló, ez nekem a belső hitem, és ezért én nagyon keményen megdolgoztam. Azt a varázst, amit mi adtunk az embereknek, arra nagyon-nagyon sok pénzt költünk, még a rosszindulatú pletykák szerint is, és ezt az élményt nem adjuk oda semmi pénzért.

DJ CRIMSON: A Pistára én azért fölnézek. Fontos volt, hogy akkor azt gondoltuk legyen ő és ő abszolút nyitott volt, mert jönni akart ő is az emberek közé, és nem behozzák egy trónon, vagy min, mint egy királyt. Pont ezért rá azért lehet.

– Érdekes amit mondotok. Megfogalmazódik ilyenkor bennem, van-e bennetek zenei alázat, ahogy néztek?

DJ CRIMSON: Nekem a nagymamám zongora órákat adott, neki sem volt egyszerű, ezt én otthonról hozom, ez egy ilyen történet. Ezen az alázat dolgon nincs vita közöttünk, én tudom, hogy Suhi nem nagyképű, hanem őszinte. Keményen az. Az a beleállós típus.

DJ SUHAID: Ha, ha én most azt mondanám, á úgy lesz, bár nem kell.. Szóval engem igazol az élet. Nem kell ész ahhoz, hogy valaki iszonyat nagy sztár legyen, akkora nagy sztár legyen, hogy már a lapok úgy adják el az újságot, hogyis a DJ Suhaid címoldal és és gyorsan be – bocsánatot kérek – szarozzuk, érted? Mert az jó, az világos, azt a közönség is érti, ha szarozunk egy kicsikét, akkor mindjárt mozog a valami. Tehát, hogyha most azt mondanám, hogy hogyne, persze, hatszáz ember áll mögöttem, és a francokat, nem, én így, én ezt, én ezeket az alázatos dolgokat nagyon szeretem.

– Azért ezen vitatkoznánk a kedves olvasókkal… Jut eszembe, csináltattatok már CD-t a Teve utcában?

DJ CRIMSON: – Hadd ne mondjam, hogy minden ilyen alaptalan feltételezés, csak minket erősít. Az ilyen tévképzetek mindig merő rossz indulat, ne felejtsük el, hogy nagyon fontos, hogy egymás szemébe tudjunk nézni.

DJ SUHAID: – Általában ezeket a vicceket azok gyártják, akik otthon a jobbkéz-balkéz utcában játszogatnak.

UP: – Igen. Node ilyen párosításban már nagyon sok ezer emberrel beszélgettem kamerában és kamerán kívül is, de mintha ti ilyen szellemi testvérek lennétek. Ez valami nagyon furcsa dolog, hogy minden udvariasság nélkül beszéltek egymással, azt is figyelek. Mi a púder benne?

DJ SUHAID: – Bármilyen furcsa, mi is éljük a kísértetekkel, mindennapi kísérletekkel teli emberek mindennapi életét. Azért írtunk erről dalt, hogy fel lehessen rakni ezt is. Van, amikor kell ilyen dalt írni. Más alazsmannal, ha Pavarotti C, akkor C. Ne érts félre, nem tartom magam nagyképűnek, csak őszintének. Az őszinteség csak annak fáj, aki azt nem viseli el.

DJ CRIMSON: – Ez nem megjátszós, ez a mi rögvalóságunk. Hirtelen nem is tudom ki ilyen még nekem, de nagyon sokan. Merem hinni. Ebbe lehet kapaszkodni.

UP: – Annyira meg vagyok hatódva, hogy szinte alig tudom folytatni ezt a beszélgetést.

DJ SUHAID: – Beszéltünk a booking ügynökünkkel, hogy ne essünk bele megint abba az idézőjelben vett pozitív “csapdába”. Mert fizikálisan nem tudunk egyszerre két bulit vállalni, nem is nagyon tartom, tudod.. most, így.. (csettintget), hogy érted. Egyet szeretnénk, de azt a szívünkből, és az most pont ez.

DJ CRIMSON: – Örülök, hogy ez most felhoztad, mert tényleg. Nekem is a szívem leszakad igazából.

– Értem én ezt, értem. Lelkem tükrén értem. Ti belőletek viszont kopírozni kéne tízezret, százezret, egymilliót, mert ez így nem fog sokáig menni. Ti kihaltok, ezek a bölények, akiket ti képviseltek, akkor valami embertelen dráma lesz. Nem igaz?

DJ SUHAID: – De te ugyanez vagy, te is egy ilyen bölény vagy Vera, te is! Ismersz engem. Percek alatt meg tudnánk egymást változtatni, rajtunk múlik! Azért vagyunk most itt, együtt, és persze a kedves közönség is. Gyerekek, egymásért vagyunk, és nem egymás ellen. Nem ma találkozunk először.

DJ CRIMSON: – Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, igen. Az összekapaszkodás, és akkor most mindegy, hogy te kozmikus vagy, a másik meg pszichedelikus. Meg kell ragadni a lehetőségeket.

UP: – Egy percig beszéljetek kérlek azokhoz az emberekhez, akik most olvasnak és előre hajolnak a képernyő előtt!

DJ CRIMSON: – Köszönjük, szóval.. Ja ne?

DJ SUHAID: – Bocsánat, de ne, ne ezt ne. Nagyon röviden, nem hiszem, hogy mindezt ki kellene fejtenünk. Semmiért sem, nem térünk el ettől, hogy továbbra is az emberek lelkével foglalkozzunk. Az, hogy hepi van, hogy te, a kérdező csúsztatsz itt, plusz potyinázol még az antennának – ez roppant egyszerű. És igazából nincs benne nagy was ist das, azon kívül, hogy leültünk. Ha nem volna ennyi negatívum a földön, már rég a paradicsomban élhetnénk.

UP: – Köszönöm az interjút!

DJ SUHAID: – Kívánok mindenkinek ugyanennyi irigyre méltóságot!

DJ CRIMSON: (lehajol és némán átveszi az aranylemezt)

COSMO VITELLI: – Nagyon köszönöm, hogy mindezt elmondhattam. Találkozunk a pénteken bulin!