Jimmy Napes társszerzőként bábáskodott olyan jukeboxdinamitok megszülésénél, mint 2012 egyik leghormondúsabb partislágere, vagy ez a slow jam. Most jött el az ideje, hogy kimásszon a fényre ő is.

A James Napier néven világot látott zenész volt az, aki felfedezte Sam Smith torokügyi képességeit, sőt, ő mutatta be a Disclosure-fiúknak később, sőt, ő is ott sürgött mindkét sztárjelenség debütalbumának elkészültekor, amivel szépen fel is robbantak nem csak szülőföldjükön, Angliában, de az óceán túloldalán is. A fontos háttérember maga el is mondta a FADER-nek korábban, mennyire ledöbbentette, hogy Smith, ez a húszas évei elején járó ficsúr a lemezét turnéztatva már nem tudott úgy végigmenni egy amerikai utcán, hogy ne ismerte volna fel valaki.

Ezzel szemben őt senki nem ismeri – még.

Mert hogy dörrenni fog ő is, az aligha kérdés a fenti videó megnézése-meghallgatása után. Ja, csak hogy az arcot is kössük, íme az ember:

Kép: FADER

Na de nézzük csak azokat a krediteket, amik a nevéhez fűződnek: a legutóbbi Daft Punk albumon pengető diszkó-don Nile Rodgersszel ezen a nótán dolgozott, Jessie Ware alá egy ilyen zongorás balladát nyesett, és Mary J. Blige karrierjének reneszánszát, a The London Sessions című tavalyi albumot is kvázi ő intézte el a stúdiójában. Ami azért nem kis ugrás.

Ehhez saját bevallása szerint az is kellett, hogy a fél ifjúkorát annak szentelje, hogy zenét írjon, és írjon, és írjon.

“Írtam ezer szemetet, mire végre írtam öt jó dalt.”

Napes a lehető legjobb motivációs eleggyel dolgozik egyébként: benne volt a UK garage-ban annak fénykorának idején, miközben klasszikus zenei tréningben is részesült, olyan idolokat lebegtetve lelki szemei előtt, mint Carole King vagy Burt Bacharach. De hogy 2015-ben hallani fogunk róla, 2016-ban pedig már fesztiválszínpadon is látjuk majd, arra simán kötnék fogadásokat. Mindenesetre március 9-én már jön az EP-je.