Egy hónapja már hallhattuk, hogyan szól Dilla közelgő posztumusz albumának nyitószáma. Ez meg itt a folytatás.

Valamit már mondjunk el az elején, mert szignifikáns tény. A Diary című lemez abból a szempontból igazán fontos, hogy a hiphopot sarkaiból kiforgató, azt minimalista megközelítésével megújító detroiti mesternek olyan kiadatlan felvételeit tartalmazza, amit mindenképp szeretett volna a világ elé tárni. Szóval ez pont nem valamiféle örökség-kisajátítás, hanem a főnök úr maga, ezer százalékos eredetiben. Már 2002-ben ki is jött volna az album, mint az ő “mainstream debütálása”, csak éppen akkori kiadójának, az MCA Recordsnak nem tetszett, ezért dühből inkább összerakta a Ruff Draftet, ezt pedig bevágta a fiókba. És azóta ott csücsült.

De nem csak ebből a szempontból izgalmas az április 15-én megjelenő, jó másfél évtizedes hanganyag, hanem abból is, hogy Dilla itt főképp a mikrofon mögött állt, és saját alapok helyett inkább másokéra reppelt, úgy mint Hi-Tek, Pete Rock, Waajeed, Madlib vagy Karriem Riggins. És persze további emberek beszálltak még vokálfronton is.

Ebben a mézesmadzag-trekkben például maga Snoop és Kokane, a nyugati parti stricizene megkerülhetetlen szenátorai. És hát na, eléggé gengszter!

d