Az Italo Disco Legacy premierje januárban volt a Berghainban, pénteken Budapest is kap belőle egy vetítést. Nekünk meg Crimson válogatott ebből az alkalomból a kedvenc italo diszkói közül.

Május 18-án este kilenctől vetítik a Toldi Moziban a Budoku és a Super Italo Hungary jóvoltából az Italo Disco Legacy című dokumentumfilmet, ami a műfaj klasszikus figuráit is megszólítva mutatja be annak a történetét. Itt a FB-event, tessék!

A filmvetítés után természetesen buli is lesz, ahol az olasz Codazzi, valamint d’Endre és Hifi Nyuszi mellett Crimson is zenélni fog. Az esemény kapcsán pedig még mesélt is nekünk, hogy miként találkozott az italo diszkóval, mit szeret benne, sőt még a kedvenc számait is összeszedte:

“Távolról sem vagyok italo diszkó szakértő, pláne gyűjtő, de nagyon magaménak tudom érezni a stílus univerzumának legkülönbözőbb szegletét is. Vonzódásom egyetlen magyarázata, hogy eszmélésem a nagyvilágra részben a hangzás csúcsrajárásának, részben kiüresedésének időszakára esett.

Felnőtt fejjel esett csak le, hogy miért ugrik be egyszerre az adriai nyaralások részegítő naplementéje, a balatoni üdülések ismerkedési estjeinek bájos elcseszettsége, vagy az általános iskolás klubdélutánok szerethető sutasága, ha lemezvadászat közben szembe jött egy-egy eredeti, vagy akárcsak szimplán utánérzetben utazó darab.

Sokáig fogalmam sem volt róla, de az italo diszkó volt a gyerekkorom soundtrackje, amit nem én választottam, egyszerűen csak elkerülhetetlenül belélegeztem és tudat alatt azóta is szólt bennem.

Crimson, Fotó: Fb

Szeretem, ha kitüremkedik az italo szövete, ami ma már nem kizárólag az italo diszkót jelenti nekem. Hanem egy valószerűtlenül színes világot, ahol ugyan élvezettel lóghatok az italo disco terebélyes családfájának legkülönbözőbb ágain, de kifejezetten szeretem az ősökre némi jóindulattal, és fantáziával emlékeztető mai, vagy egyáltalán nem emlékeztető távoli rokonokat megismerni.

Így a szegről-végről kapcsolódó elektroid diszkók, a Baldelli-féle kozmikus, baleár-vonal, skandináv újdiszkók némelyike vagy egyes house, proto house és new wave áthallások is az italo örökségeként figyelnek a táskámban. Ettől persze még vannak hamisítatlan italo diszkó kedvencem is az újvonalas szerzemények és a hibridek mellett, igyekszem mindből egy-egy darabot lejátszani a bulin is.”

Pink Project – Amama (1982)

Érdekes belegondolni, és szinte kizártnak tartom, hogy Robert Smith ne a megoldóképletet látta volna benne, amikor a Pornography agóniájából a The Walk felé vette az irányt…

RAF – Self Control (1984)

https://www.youtube.com/watch?v=7w1Qo1awwI4

Szerettem a Laura Branigan-féle verziót is, de az eredeti élesebbre állítja a képet, amint a fehérvári Amigo bár előtt gyülekező melírozott vagányok vigyorognak az unokanővéremre…

Ken Laszlo – Tonight (1985)

Kistiniségem Limara-szagú reménytelensége… Hiába ígért sokat a dal, az első pattanások és fantasztikus poliészter ingek remek kombinációja rendesen visszavetette esélyeimet az aktuális sulibulin…

Clio – Eyes (1984)

A New Order-áthallás, a francia vokál és kedves kergesége bennem elemelte a megmosolyognivaló banalitástól és őszinte, örök szeretettel hallgatom.

Charlie – Spacer Woman (1983)

Ellenállhatatlansága bennem semmit nem kopott, még az egyáltalán nem szakirányú Lick the Click! partiknak is állandó és kedvelt szereplője.

Helen – Witch (1983)

Ciki, nem ciki, én egy Young Marco szettben fedeztem fel pár éve, ami kontárságom mellett az italo legjobbjainak kortalanságát is remekül példázza.

Erik Skantze – Stargaze (2014)

Ugrunk harminc évet, a kozmikus keveredésben mégis a Szamovár bisztró pultját igyekszem felérni, hogy a trafikos bácsi piros Marlboroját megvegyem a Star Wars-kártyákért cserébe…

Nouvelle Phénomène – Au Fond De Mon Coeur (2012)

A kedvenc magyar világslágerem, tökéletes a wave és az italo ízek harmóniája.

Marcello Giordani – Respect Yourself (2012)

Amiben kapcsolódik, hogy az Italo Deviance feje készítette, akinek idén év elején egyébként kijött egy masszívabb, synthwave felé hajló, erősen ajánlott albuma is, és nekem ez az adja az igazi Adria mámort….

Boomerang – Na Zapadu Nista Novo (1982)

Ha már Adria, akkor legyen itt egy jugó new wave is, amiben akkora baleár/cosmic diszkó szállás van, hogy a túlpartig repíti az embert.

Daniele Baldelli & DJ Rocca – Dodo (2017)

És akkor muszáj, hogy itt álljon a páros tavalyi albumáról ez a szuperszónikus baleár dráma.