Nem ám csak Budapesten történt a sok rossz mellett sok jó dolog is a tavalyi évben, de a környező, hozzánk hasonló múltú országokban is!

Egyik kedvenc hazai popzenei startupunk, ami nem punk (HAHA!), hanem konstruktív, kapitalista módon szerződtet le friss hangot képviselő kelet-európai zenészeket, hogy azokat kiajánlják a friss hangokat kereső reklámosoknak és filmeseknek, szóval az Eastaste összeállított egy válogatást az általuk licenszelt tavalyi zenékből. Van itt szlovák, montenegrói, balti, cseh, lengyel, magyar pop – mi már meghallgattuk, és meglepetésünkre nyoma sincs az itthon egy időben annyira jellemző szomorkás, melankolikus bájolgásnak, a legtöbb dalra simán rávágnánk, hogy skandináv vagy angol cucc. Pedig hát nem az. Mi viszont csúnya előítéletesek vagyunk, pfejj.

Aki jobban képbe kerülne az Eastaste tevékenységével, az olvassa el, miket kérdeztünk tőlük, és miket válaszoltak nekünk, miután nemrég hallgathatóvá tették a budapesti bulinegyedet. És akkor itt is van a soundtrack az interjú mellé: