Az ausztrál Miami Horror ugyanazzal a szintipopos és nu discós elemekből összegyúrt napfényes táncizással tér vissza, amivel az előző évtized végén belopták magukat a nyárias popzenék rajongóinak a szívébe.

Az eddigi egyetlen, 2010-ben megjelent lemezük, az Illumination óta ugyan több kislemezük is megjelent, de a Wild Motion című trekk nem csak ezeknek a sorát gyarapítja, hanem egyúttal egy új nagylemez előhírnöke is. Érdekes amúgy, hogy a Wild Motiont hallgatva nem azt a fásultságot érzi az ember, amit a trendek lecsengése után évekkel szokás, inkább az időtlenség érzése vibrál körülötte. Én remélem, a lemez is megmarad ennél a biztonságosan szívmelengető zsánernél, a kánikulában úgysem popzenei forradalmak kellenek, inkább csak olyan lemezek, amiket nyugodtan ott lehet hagyni a lejátszóban 45 percre.