A platinahabzású partisör meglódította ehavi vendégszerzőnk, Iamyank fantáziáját, és elárulta nekünk, mik azok a videók, amik letaglózták mostanában meg régebben. A szó innentől az övé!

Mivel alapvetően zenekaros múlttal kezdtem neki az egész elektronikának, elkerülhetetlen volt, hogy egy ponton elkezdjen hiányozni az élő előadás élménye. Az utóbbi egy évben – minimalizálva a dj szetteket – nagy hangsúlyt fektettem egy izgalmas live act kifaragására. Összegyűjtöttem hát azokat a videókat, amik a legnagyobb hatással voltak rám eddig.

1. Mute Math – Obsolate

Ezt a zsíros basszustémát már önmagában elhallgatná az ember bármeddig, de ha mindenképp ki kellene emelnem valamit, akkor a tamon állva (+ széklábon) dobolás és a dal lezárása számomra a csúcspontok. Iszonyat erős instrumentális dal a végén egy akkora éneket beadva, hogy néha csak felnevetek kínomban.

2. Radiohead – Idioteque

A Radiohead sok nyomot hagyott a tinédzserkoromon, ezzel a felvétellel például simán megetette velem a gépdobot. Pedig akkor még nagyon fújtam erre az egész gépzene témára. A közepétől érzed, ahogy együtt őrülsz meg Thommal, aztán szépen átterelnek a sötét káoszba.

3. Low Leaf – Take Time

Mit is mondhatnék? Varázslás. Hárfa és kellemesen elhangolt szinti kíséret mellé laza énekelgetés. Mindezt egyedül.

4. Shigeto – R Life

Az egyik legnagyobb inspirációm! A kezdő akkordmenet szó szerint gyönyörű, az élődob beszállás mellé érkező habkönnyű gitártémán meg már könnyezem.

5. Mount Kimbie – Home Recording

Tagadhatatlan a rajongásom az urak munkássága felé. Nem volt könnyű kiválasztanom egy videót. Mindegyiknek megvan a maga varázsa. Elemző szemmel nézve is sokat tanulhat az ember arról, hogy nem feltétlenül a témák tökéletes, album verzió szerinti eljátszása a jó előadás alappillére. A kutya valahol máshol van elásva.

6. Dream Koala – Saturn Boy / Earth

Ő majdnem olyan mint én. Csak fiatalabb, ügyesebb, menőbb és jobb a hangja. Nekem legalább a hajam hosszabb. Viccet félretéve, óriásit ment az elmúlt egy évben, messze fog jutni, ebben biztos vagyok. A videó pedig ékes példája a finom építkezésnek, és annak, hogy hatást lehet gyakorolni fröcsögő vinnyogó szintik és monumentális showelemek nélkül is.

7. Chet Faker – I’m Into You

Szintén nehéz volt egyet kiemelni, ezért egy olyat fogtam meg amiben az jön elő, amit a legjobban szeretek benne: az emberközeliséget és az elragadó egyszerűséget. Persze aki kicsit konyít a zenéhez, közepes mosollyal ingatja a fejét jobbra-balra, hiszen tudja hogy ilyen képességeket azért nem osztanak minden sarkon.

8. Aloe Blacc & The Grand Scheme – Billie Jean

Ekkora alapslágerhez nyúlni igen rizikós. Kivéve persze, ha annyira laza vagy, hogy kb. a felére lassítod és gigastenkes sírós blues-ban adod elő. A hangról meg kár is beszélni.

9. John Legend & The Roots – Hard Times

Minden zenész rémálma. Látni azt, hogy hús-vér emberek mekkora végtelen lazasággal léteznek a stúdióban, az először lelkesítő, aztán kevésbé, és végül megállapítja az ember, hogy vannak szintek, amiket nem lehet elérni.

10. Jon Hopkins – Abandon Window/Nightfall/Autumn Hill

Az album anyagait imádom, a live megoldását nem annyira, viszont ezzel a zongora verzióval kibérelt egy fix helyet a fejemben valahol a tarkóm környékén, ha látni akarom, csak becsukom a szemem és befelé nézek.