Nekiütköztünk ma pár príma zenének a világhálózaton. De nem csak mi akarunk örülni nekik. Úgyhogy továbbadjuk.

Fort Romeau, ahogy korábban írtuk, a rosszmájúak által csak hipszterhouse-nak titulált hullámon érkezett be a köztudatba, pedig egyszerűbb, ha csak annyit mondunk, hogy a deephouse-t bújtatta egy fokkal fenszibb és puhább ruhába (ő meg olyan öndefiníciót ad a Facebookon, hogy diszkótékazene Londonból). Ráadásul azért nem háttér nélkül toppant be, billentyűzött például La Roux-nak is.

Zenéit sem véletlenül kezdték felkapni a zeneblogok, úgyhogy mi sem teszünk most másként ezzel az üde, aromás darabbal, ami a március 31-én esedékes új lemezéről esett le idő előtt.

A nem feltétlenül napfényes Seattle-ben napfényes, baleáriasan visszhangzó (strand)tánczenét produkáló Beat Connection egyik tavalyi zenéjét gondolta tovább Sinkane, és nekünk tetszik ez a lassan kibomló dubos felállás, amire simán eltogyognánk a Bánkitón valamikor reggel hétkor, csíkszemek mögül kémlelve.

“Mostanában olyan zenéken vagyok rajta, amik úgy hangzanak, mintha Istent szeretnék megérinteni, de ez nem sikerül nekik, aztán nem sikerül újra és újra” – írja magáról rejtelmesen a SoundCloudon Ricky Eat Acid. Akinek érdemes kicsit elveszni ezen a csatornáján, mert elég hamar az a benyomása támadhat az embernek, hogy ez a csávó csordultig van ötletekkel, és mintha épp csak résnyire nyitná a szelepet, hogy néha kiengedjen egy-egy trekket, de a nyomás csak nem múlik. Aztán egyszer csak robban, és magával sodorja a fél indie-elektronikus zenei piacot.

De elég csak erre az új szerzeményére koncentrálni, ami annyi ötletet sűrít magába, mint amennyit mások egy egész lemezre – és mégsem esik szét. Várjuk a többit, te kedves szemüveges weirdo!