A Point Blank nevű elektronikus zenei iskola meghívására ment el a minimáltechnó kvázi feltalálója, hogy a gépei társaságában előadjon.

Nem lövünk le minden poént, de pár érdekes pillanat:

  • Jó 25 évvel ezelőtt, (tehát a kilencvenes évek elején), amikor klubokba kezdett járni Detroitban, feltűnő volt, ami ma már teljesen elfogadott dolog: hogy a lemezlovasok “szétcseszték” a zenéket. Mondjuk amikor Derrick May lenyeste a mélyeket, és feltolta a magasokat. Hawtin azt mondja, maga sem tudta, hogy ezt a zene iránti tiszteletlenségként értékelje vagy sem – ami jól mutatja, hogy a számok dekonstrukciója majd újrafelépítése mennyire szokatlan dolog volt akkoriban.
  • Eddie Fowlkes detroiti dj-legendát említi, aki a dj-zés lényegét úgy fogalmazta meg: létrehozni a harmadik lemezt. Mert lehet, hogy a nap végére mindenkinek megvannak ugyanazok a lemezek, de amikor kettőből valaki létrehoz egy egyedi harmadikat, az csak az övé.
  • Lájvozáskor nem hagyja, hogy a számítógép automatikusan összeszinkronizálja a tempókat. Külön gombokat használ a sebesség pofozgatásához, ami miatt olykor hajszálnyit elcsúzhatnak a dolgok, de az emberi beavatkozás miatt sokkal jobban tud kapcsolódni az épp megszólaló zenéhez.
  • Az egyik legjobb pillanat, amikor akaratán küldi elküldi a trébe a tenyérlengetős dj-ket, a közönség pedig értékeli is ezt (9:25!)

(via XLR8R)