Ha igen, akkor nincs annyira jó hírünk: nem vagy már fiatal! A washingtoni duó főleg a 90-es évek végén és a kétezres évek elején okozott felhőtlenül nyugis perceket az akkor még virágzó downtempo műfajban, ami mára már visszaszorult a kávézókba és néhány emlékezni szerető playlistjébe. A Thievery Corporation ennek a dubból és acid jazzből és puha hangokból építkező vonalnak a zászlósfregattja volt, a 2005-ös VOLT Fesztiválon pedig olyan magasra felnyalták az égre a nosztalgiafaktort, hogy ezer Parov Stelar se tudta volna lehozni onnan.

Elbocsátó, szép üzenet volt az a koncert, piszkosul sok jól szóló basszussal és a szélrózsa minden irányából felcsapó kannabiszfellegekkel.

Hitvány árulóságomról árulkodik viszont, hogy míg ősrégen én is szerettem őket, totálisan nem érdekelt, mi van velük az elmúlt években, léteznek-e még egyáltalán. Nem tehetek róla, egy modernizált bossanova valahogy nem nyűgöz már le. Most viszont, hogy szembejött velem Rob Garza alapítótag egyik új szólószáma, felcsaptam a Wikipediát, hogy azt vegyem észre, még idén is volt stúdiólemezük.

Na de jöjjön a Garza-felvétel, amit kíváncsisággal hallgattam meg, és ezért rakom most ide is, és nem azért, mert a hónap legjobb száma. Viszont nekem meglepő volt ez a feszes tech-house lépték. Persze én sem vagyok már fiatal!