Furcsa, hogy egyáltalán csak most jutott ez valakinek az eszébe, de legalább összejött: az amerikai Digital Music News végre egy kompakt, pofonegyszerű formában mutatja meg egy változó kördiagram segítségével, hogyan – azaz miről – fogyasztottuk a zenét az elmúlt három évtizedben.

Illetve, bocsánat, a látványosság amerikai adatok alapján készült a RIAA (Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége) jóvoltából, de valószínűleg világszinten sem nagyon más a helyzet:

Pár kérdés azért felmerült bennem. Például hogy a számok az eladásokat mutatják, vagy a lakosság körében végzett felmérés nyomán sikerült őket megszülni. De az is érdekes, hogy a music video kategória csak 1989-ben lép be a képbe, miközben Music Television ekkor már nyolc éve létezett, vagy hogy a szinkronizáció mióta számít eszköznek a zenefogyasztást tekintve. Vagy ez azt akarja jelenteni, hogy felkerültek a mobilunkra az adott zenék? Ja, meg a csengőhangok, khm.

Na de ne nyöszörögjünk, a tendenciák így is leolvashatóak: ahogy a videó megölte a rádiósztárt (de sosem teljesen), a CD a kilencvenes években elnyomta a kazettát és a vinylt (de sosem teljesen), az internet úgy kezdte el a kétezres évek közepén szorongatni a CD-t.

Ha ez a tradíció marad, akkor simán elképzelhető, hogy a következő 30 évben meg egy olyan formátum fogja két vállra fektetni az online streaming szolgáltatásokat, ami még nem is létezik. Vagy csak titkos kutatólaborokban. Juj de izgi!