Az egyik legnagyobb amerikai zenemagazin, az "EDM-generáció MTV-je" szlogennel futó LessThan3 alapító-főszerkesztője ellátogatott a Berghainba, és kafkai átváltozáson ment keresztül.

John Bennett-et 2009-ben szeretett bele az elektronikus tánczenékbe. Még pont a nagy amerikai EDM-robbanás előtt. Egy évvel később megalapította a LessThan3-t, amivel az volt a célja, hogy minél népszerűbbé tegye a műfajt az Államokban. Így tulajdonképpen testközelből élte át a szcéna óriásira növését.

Az első Electric Zoo-jára még úgy emlékszik vissza, mint egy őrült grillpartira, noha azért azon is ott voltak 26 ezren a Wiki szerint. A berghainos kalandját és annak hatását részletező vezércikkében megvallja, hogy igazából mindig ezt az első élményét szerette volna újraélni. Időközben pedig

Egyre jobban úgy érezte, hogy az EDM már nem az, ami a kezdetekben volt.

Az októberi Amsterdam Dance Event után végül Bennett vett egy nagy levegőt és elutazott Berlinbe, hogy megnézze magának a Berghaint. Alapvetően a vasárnap reggelt, a tudomása szerint legjobb érkezési időpontot lőtte be, de egy kisebb péntek esti megborulásnak köszönhetően vasárnap este lett ebből. Viszont még így is bent tudott lenni tizenkét sorsfordító órát.

Miután egy helyi ismerősének köszönhetően rögtön bejutott, nagyjából minden köztudott dologtól le volt nyűgözve: Sven Marquardt beengedőembertől kezdve a kötelezően leragasztott telefonkamerákon és a sötét falakon át egészen a rezidens, Len Faki zsigeri technójáig. Attól, hogy minden magáról a zene megéléséről szólt.

Ez Len Fakinak egy nem-berghainos szettje:

Ez az este rögtön művészettörténeti vizsgálódásokra ösztönözte, amelynek során rájött, hogy ők, az amerikai EDM-generáció milyen naivan és tudatlanul állt hozzá ehhez az egészhez azzal, hogy ilyen utazó zenegépként turnézgatnak ugyanazokkal a számokkal.

Ahelyett, hogy nevelték volna a közönségüket, csak a régiek örökségét rombolták.

Természetesen, mint újságíró is önvizsgálatot tartott, és megfogadta, hogy ezentúl a Berghainban tapasztalt szellemben, csakis a zene minősége és autentikussága lesz számára a mérce. Nem fog szarráhájpolni azért egy lemezt, mert egyesével mutatnak be róla minden számot, nem fog írni a sokadik ugyanolyan deep house-trekkről, sem a sokadik ugyanazt a lineupot toló fesztiválról.

Annyira megrészegedett a Berghaintól, hogy még a Noel Gallagher által leszólt Adele-t is tömjénezni kezdte, mondván minden körítés nélkül, csak a zenéjével adott el egy csomó lemezt abban a korban, amikor a CD-lemezt már csak poháralátétnek használjuk.

Ami számunkra a legfontosabb, az pedig nem más, mint az, hogy a Berghainban sikerült egy olyan erős ősélményt szereznie, amilyenről a 2009-es Electric Zoo óta álmodott.

(via electronicbeats)