A világ legmenőbb fesztiváljaként emlegetett Primavera showcase-színpadán játszott a Dope Calypso. Sarkadi Miki és Kelemen Laci alapítókat kérdeztük az élményekről.

Belülről mennyire volt másabb ez a primaverás koncert meg úgy az egész miliő, mint egy sima showcase vagy fesztiválfellépés?

Miki: – Ha Balmazújvárosnak tengerpartja lesz a háttérben dög nagy hegyekkel, pálmafákkal, 20 emeletes üveg toronyházakkal a parton, gigantikus látszóbeton installációkkal, jachtokkal a kikötőben, 6-7 embertelenül nagy színpaddal és kábé 100 ezer lengén öltözött, kellemesen szétcsapott emberrel, akkor a Kastélykerti esték pont olyan lesz, mint a Primavera, addig sajnos azt kell, mondjam, ez egy másik bolygó. Számomra még mindig hihetetlen, hogy itt játszhattam.

Laci: – Kicsit más azért ez a showcase, mint mondjuk egy Waves vagy egy Eurosonic, mert itt kevesebb zenekar van, nekik eleve csak 2 színpad van, egy a fesztivál területén egy pedig a belvárosban. Minden zenekar játszik mindkét színpadon, és ezek olyan épített színpadok, amin garantált, hogy mondjuk iszonyú jól fog minden szólni. Ebből a szempontból szóval eleve más volt, és mondjuk

Személy szerint rajtam a drukk is rögtön nagyobb lett, mert a fesztiválon belüli napon olyan előadók után játszottunk, még ha nem is ugyanazon a színpadon, mint mondjuk Ty Segall, az IDLES, Father John Misty, Charlotte Gainsbourg vagy a Breeders.

Helyi sörök közül mik voltak a kedvenceitek?

M: – A sangria

L: – Én nem emlékszem.

Láttatok olyan koncertet, amiből valamit elirigyeltetek?

M: – Az Unknown Mortal Orchestra és a Mount Kimbie volt számomra magasan a legjobb két koncert. Mivel parasztgyerek vagyok, egyiket sem ismertem.

Amúgy mivel mi is tengerparton játszottunk, meg csomóan ugráltak ránk, nem nagyon irigyeltem én semmit, max azt, hogy nekem ez nem a normális hétköznapjaim része.

L: – A Unknown Mortal Orchestra és Mount Kimbie tényleg nagyon jók voltak. Én mondjuk tipegtem Jon Hopkinsra is, azt is imádtam, de persze legeslegjobban a két saját bulinkat élveztem.

Fotó: Sinco