Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Ahogy minden régi rockzenekart, úgy a Green Dayt is utolérték már a fanyalgó kritikák, hogy abba kéne már hagyni, a régi jobb volt, kiégtek ésatöbbi. Én azonban kábé húsz éve ugyanúgy szeretem őket. Az American Idiot után mondjuk kicsit csalódás volt a 21th Century Breakdown, de a power pop és egyéb régi hatások felé elkalandozó triplalemezt és a legutóbbi Revolution Radiót is szerettem.
És hát Billie Joe-nak volt egy-két túlkapása az évek során, de hiába 46, még mindig olyan koncerteken, mintha 21 lenne. És ami legjobb, hogy nem csak abból áll neki az egész, hogy x évente körbearánázzák a világot a Green Dayjel, hanem közben vannak ilyen kis szerelemprojektek, amik nagyjából arról szólnak, hogy még mindig azok a zenék hozzák lázba, amik tiniként.
Ilyen volt, amikor pár hónapra beszállt (beszállhatott!) a Replacemensbe nagyjából harmadik gitárosnak. Igen, ő az ott szakállal! XD
És ilyen a Coverups nevű feldolgozós zenekara is, aminek véletlen botlottam csak bele a legutóbbi szettjébe, ahol olyan alapvető dolgok mellett, mint a Ramones és a Who, játszanak Bowie-tól kezdve Psychedelic Fursön át INXS-ig mindent. Wow! Ráadásul kisebb egy klubban mindezt.
Annyira megörültem ennek, hogy Spotin csináltam is az eredetikől egy lejátszásit, amit meg is osztok most, mert ha egy embernek fele akkora fless, mint nekem, akkor már megérte újságot írni!