"Hogy szakadna ki a Bechdel-tesztes szívetek!"

Ez a fenti mondat is elhangzott közepesen nagy lélegzetvételű posztjában, amire csak úgy záporoznak a lájkok a Facebookon. (Az említett Bechdel-teszt egyébként azt nézi, hogy egy fikciós műben szerepel-e legalább két nő, akik nem a férfiakról, hanem valami másról beszélgetnek. Ez arra szolgál, hogy egy filmről megállapíthassuk, mennyire elfogult a nemi szerepekkel kapcsolatban – legalábbis a női nemi szerepekkel.)

Az izlandi énekesnő azzal nyit, hogy bár karrierje során sosem kelt ki a szexizmus és nők lealacsonyítása ellen, de most rendkívüli pozitív energiákat érzékel az égen, amik lehetséges változásokat sejtetnek, ezért van némi mondandója.

Elsősorban arról, hogy egyes újságírók szóvá teszik a dj-zése kapcsán, hogy mostanában nem “előad” hanem pultok mögé “rejtőzködik”.

A nőknek mindig szabad a szerelmükről énekelni, de ha megváltoztatják a témát atomokra, galaxisokra, vagy aktivizmusra, akkor rögtön jönnek a kritikák

– írja. És teszi hozzá: “mintha kizárólag az emo lenne a mi a nyelvünk.”

Saját példát is hoz: míg a 2007-es Volta albumán erőteljesen átpolitizált dolgokról szólt, például terhes öngyilkos merénylőkről vagy a Feröer-szigetek függetlenségéről, a tanító jellegű Biophilián az univerzumról, addig a Vulnicurán előadott szívbemarkolásért kapott csak teljes elfogadást a sajtótól. Mert szerinte a férfiak belebonyolódhatnak a sci-fibe meg lehetnek zenebuzik és nördök, de a nők nem.

De ő nem aggódik, mert érzi a változást a levegőben, éppen abban sétálunk. A teljes posztja viszont sokkal szebben fogalmaz, úgyhogy nézzétek meg itt.