Még hogy itthon minden csak szargalacsin, böööööööö!

Ahol képes megszületni egy ilyen európai lécet állóhelyből megugró, mi több, héliumos lufiként átlebegő hangzóanyag, ott remény van, hogy egyszer majd nem csak a Petőfi Rádiót tekinti a magyar nép az úgynevezett könnyűzenének.

Hanem a SoulClap léleksimiző jazzkavarását, Sazabio szokásos módon szégyentelen nyáriaskodását, Lucrecia Protellor fenyőmiklósalázó stadionszintifunkját, az Amoeba szmokihopját, Galactic Jackson galaktikdzsekszonozását, Iamyank belufizott űrbéli menyegzőjét, vagy a budapesti kazánsztár S Olbricht csillagközi álmodozását. Meg a többieket ezen az elejétől a végéig meg nem alkuvó szelekción, amit az S10 gereblyézett össze:

Az idén tíz éves S10 kiadó azt írja a Bandcampen, hogy egy ködös, nyomott decemberi délutánon az ősrobbanás váratlanságával jött az ötlet, hogy a kozmikus funk hívószó zászlaja (napi képzavardíj!) alatt a legkülönfélébb hazai underground zenészeket tegyék rá egyetlen lemezre. Sikerült, mint azt a fenti ábra, ugye.

Február 20-án meg is lehet ünnepelni a hajón, és érdemes is!