Január 10-én a NextFeszt keretei között lehet megtekinteni a Nyúzzatok meg című táncos-zenés előadást, amelyben Porteleki Áron és Czitrom Ádám dob-gitár duója csatlakozik Dányi Viktória, Molnár Csaba és Vadas Zsófia táncosokhoz, hogy együtt meséljenek úgy a párkapcsolatokról, ahogy még nem hallottunk róla. A két zenésszel beszélgettünk az előadásról.

Urbnplyr: – A táncosok mellett ti is a szereplők sorában vagytok a leírás szerint. Ez azt jelenti, hogy ti is ugyanúgy eljártatok próbálni?

Áron: – A táncosok között ez egy régebbi ismeretség és folyamat, hárman kezdték a munkát. Ádámmal később csatlakoztunk, viszont onnantól szinte minden nap együtt próbált a csapat három hónapon át. Ezek hosszú olykor hosszú, hatórás együttlétek voltak, tényleg sok minden így kollektíven történt. Imprók, agyalás, lelkizés. Megvannak a nehézségei a kollektív alkotásnak, az viszont nagyon jó, hogy van lehetőség mélyre menni, megőrülni, sokszor születhet így releváns dolog. Régi álmom Ádámmal eltáncolni egy előadást, talán kevesen hiszik, de betéve tudjuk a mozgásanyagot!

Ádám: – Már odáig fajult a helyzet, hogy szabadidőnkben is találkozunk egymással, járjuk együtt az éjszakát és vacsikat főzünk egymásnak. Igazából csak arra szerettem volna kilyukadni, hogy a próbák meg a szakmai kapcsolat mellett kialakítottunk egy jó barátságot is, ami szerintem ebben a produkcióban fontos. Azt érzem, hogy folyamatosan kell újjáértelmezni a viszonyunkat a darabhoz, hogy egy organikus, lélegző produkció maradhasson. Mivel a Nyúzzatok meg eléggé személyes témákat jelenít meg, igyekszünk képben lenni azzal, hogy éppen ki miben van, mi foglalkoztatja, milyenek a napjai és ebből meríteni. Esetleg éles helyzetben reflektálni bizonyos személyes aktualitásokra magában a darabban. Tehát maguk a próbák tulajdonképpen csak a jéghegy csúcsa. És igen, szereplünk is benne. Szinte azt érzem, hogy a zene is inkább egyfajta szereplője a darabnak.

Urbnplyr: – Hogy született ennek a darabnak a zenéje?

Ádám: – A zenék nagyrészt a közös próbák alatt születtek. Sok olyan jelenete van az előadásnak, ami improvizációként kezdődött és szépen lassan egy kötött struktúrává alakult. Ez igaz mind a zenékre, mind a koreográfiákra. Közben persze maradt sok olyan rész, amely úgy működik a legjobban, ha nincs teljesen lekötve. Így a zenében is meghagytuk terét az improvizációnak. Alapvetően más perspektívát keresünk, amikor a darabban zenélünk, és mást, amikor koncertet adunk a táncosok nélkül. Nem érzem azt, hogy a zene és a tánc alá-fölérendelő viszonyban lennének. Ezért nem is tudok klasszikus értelemben vett színházi zeneként tekinteni arra, amit csinálunk. A zene is egy fizikális entitásként jelenik meg a darabban: a hangszer nem csak a hangképzést szolgálja, hanem egy súllyal és térfogattal rendelkező tárgy, amivel sok minden lehet kezdeni, akár egy labdával vagy egy baltával.

Urbnplyr: – Az afterpartyn már csak ketten zenéltek.

Áron: – A koncerten ez a duó forma teljesen máshogy nyilvánul meg mint az előadás során. A fókusz zeneileg is visszakerül az apróbb történésekre, sokkal improvizatívabb játékot tesz lehetővé. A befogadó itt a fülére hagyatkozhat főleg, bár valójában maga a zenélés nagyon fizikális is, jó nézni, és bár még nem csináltunk ilyet, biztos vagyok benne hogy jelentősége lesz annak hogy a Nyúzzatok meg terében, közvetlenül az előadás után történik a koncert. Ádám kompozícióit szeretem hallgatni koncert közben is, amikor szabadon játszik akkor sem légből kapott a dolog, jelenidejű, de mélyről merít, költői hangvételű, jó féle de ja vu érzés.

Ádám: – A dob-gitár duó egy nagyon izgalmas felállás. Bizonyos értelemben más zenei és játékbeli megoldásokra késztet, hogy ne tűnjön hiányosnak, hiszen sokszor nincs vagy képlékeny a basszus funkció. Ennek ellenére engem pont ennek a hiányosságnak a felvállalása érdekel mostanában. Hogy hogyan lehet a hiánnyal mondani valamit. Áron tud úgy dobolni, hogy sokszor azt érzem, mintha egy ellenszólamot játszana. Tud úgy szólózni, mintha kísérne és fordítva. Mindezzel együtt egy nagyon markáns, és mély groove-ot tud érzékeltetni legelszálltabb pillanataiban is. Ha egy számon dolgozunk, sokszor valami konkrét történetet kreálunk mögé. Ilyen például a Secrets of The Fisherman’s Wife vagy az Ophelia című számunk. Az, hogy Áron nyitott ilyenfajta interdiszciplináris műhely munkára, sok szempontból bátorító.

Urbnplyer: – Szerintetek miben áll a Nyúzzatok meg és hasonló daraboknak a jövője? Láttok ebben valamilyen tendenciát?

Áron: – Szerintem csak simán tartani kell a frontot bizonyos értelemben, fel kell emelni ezeket darabokat, formai és témabeli kezdeményezéseket oda, ahol manapság a populárisabb folyamatok zajlanak. A kortárs és underground ma sem beszél hülyeségeket, persze sokaknak érdektelen lehet mert sok az egyéni történet, az értékek nem annyira az őrzés, mint inkább a nyitás és a folyamatosság mentén rendeződnek el. Ez talán mindig is így volt, bármilyen nehezen is, de meg tudja találni az útját, viszont időről-időre szükséges egy nagyobb merítés is, mint amilyen a Next.

RSVP

(Fotók: Gaya Aratyunyan)