Saiid és Újonc jól kihúzta a gyufát, de jól is tették. Érted, Siófok! Trap! Nyárisláger! SELLOUT!

A magyar hiphop-rajongók többsége legendásan begyepesedett. Ha rajtuk múlna, a Wu-Tangre egy rossz szót nem lehetne szólni, a bulikból egy életre ki lennének tiltva a 2000 utáni zenék, és DJ Premier mobilszobra állna az összes ilyen eseményen.

Erre jött egy izgalmas hiphop-páros, akik azzal vívták ki maguknak a figyelmet, hogy átzökkentették a bepállott hazai hiphopot egy friss megközelítésbe, a buta rímeket lecserélték fondorlatos fordulatokra, és végre nem olyan üres faszságokról kezdtek beszélni, mint hogy Kultúra meg Respekt, hanem életszagú anekdotákra fűztek fel egy teljes albumot. Aztán egy másikat. És közben szállóigéket gyártottak bele a fülekbe, háttérzene-mentes valóságról, disznó rendőrről meg alufóliába csavart eufóriáról.

Erre jöttek most újra, megint egy új attribútumot hozva be az egyenletbe:

Igen, a keverésen lehetett volna munkálni még, de nincs vele különösebb baj, kifejezetten szórakoztató darab lett Sammie Beats színes alapjaival, mindez persze derekasan lecsűrte a biztosítékot a jó öreg tenyérlengetésre vágyó tömegeknél. A kommentek többsége hasonló kicsengésű:

A srácok is érezték, hogy ez lesz belőle, nem is véletlenül osztották meg ilyen szöveg kíséretében a Facebookon.

De szerencsére nem az összes komment ilyen savanyúszőlős, és úgy tűnik, van még remény arra, hogy nem mindenki látja csak feketében vagy fehérben a világot. Vagy csak ezt a trekket. Mindenesetre mi örömmel fogjuk lejátszani, amikor lemegyünk korán a tóra!