A „stimulus az agynak, ritmus a lábnak” mottót maximálisan kielégíti az utóbbi időszak egyik legjobb budapesti promótercsapatává kinövő Dansmusiq. Nekik köszönhető, hogy itt járt többek közt Tensnake, Matias Aguayo vagy legutóbb épp Barnt és Midland, decemberre pedig a Simian Mobile Discót várják velünk együtt. Így hát tovább egy perccel sem halogathattuk, hogy bemutassuk a srácokat, és beszélgessünk velük egy picit arról, hogy honnan indult a dolog, hova tart, és hogyan jön mindehhez a hurka meg a kolbász. Grasshop, Chrom és Crimson a házban!

1456953_10200674879455010_168316110_n

Balról jobbra: Grasshop, Gilb’R (Chateau Flight), Marcus Worgull, Crimson és Chrom

Urbanplayer: – Elmesélitek, hogy kezdődött a Ki*sk / Dansmusiq?

Crimson: – A hosszú évek óta tartó kölcsönös respektálás és szimpátia kellő alapot nyújtott, hogy egymás erényeit ismerve neki merjünk ugorni ennek a történetnek. Ahhoz, hogy létrejöjjön a dolog, mindenkinek a kvalitásai elengedhetetlenek voltak, és azok ma is.

Grasshop: – Jól mondja! Egyszer lecsóhoz vásároltam be a Lehel piacon, amikor megláttam Chrom-ot, ahogy mustáros bajusszal oson ki a hentestől. Akkor még nem volt kolbászozója, szóval gondolom épp fényt kapott. Útját álltam egy álnokul alkudó kofa pultja előtt, mire ő komolyan csak annyit mondott, hogy a koleszterin serkenti a kreativitást, Barnt-tól pedig feláll a tarkóján a szőr. Pár héttel később pedig Crimson egy közös életigenlő italozáson áradozott már sokadjára a Chateau Flight-ról. Akkor már mindannyian éreztük: ebből lesz valami!

UP: – A Ki*sknak volt egy ilyen gyümölcsstandos metaforikája, Chromot pedig a Pig37 Blitz Grillből is ismerhetjük. Hol ér össze a kicsavart house és ez a fajta elemi gasztronómia?

Crimson: – A stand-szerűséget csak a széles és színes választék szimbólumának szántuk, de nincs összefüggés a gasztronómiai érzékenységünk és a house-szenvedélyünk között.

Chrom és Crimson már régi játszópajtások, hozzájuk társult most a Hypnosis-os Grasshop

Grasshop: – Valami cuki szöveget kellett találni arra, hogy mennyire faszák vagyunk. Az igazság viszont az, hogy előbb jött a név, mely hangulatában kifejezte azt, ami a fejünkben kialakult az általunk képviselt hangzás vizualitásáról. Az egész tehát arról a taktilis érzetről szól, amit a hurka kézzel evésekor tapasztalsz. Erről asszociáltunk ilyen szexi kis bódékra. Még pontosabban tehát a norvég „tánc” szó francia akcentussal történő abúzusára.

UP: – Erre egyik promóter se szeret válaszolni, de melyik volt az eddigi kedvenc fellépőtök? Illetve, számotokra mi az a hétvégén fellépett Midlandben és Barntban, ami miatt leginkább passzolnak az eddigi fellépőitek sorába?

Crimson: – Nekem egyszerű a dolgom, mert Gilb’R azzá tette. Az ő szettjének egyik tetőpontja egyébként egy akkor kijött Midland szám volt, míg Marcus azt az Innervisions kiadót képviselte, ahol nagyon nagy becsben tartják és elsőként játszották Barnt szerzeményeit. Így az aktuális eseményt illetően Barnt és Midland több szempontból is a folytonosságot képviseli a sorozatunkon, hiszen az előbb említett előzményeken túl éreztünk bennük több közös vonást is, legalábbis ami az unikális, úttörő megszólalásukat és a hol mocskos, hol misztikus atmoszférák iránti vonzódásukat illeti.

1462064_10200674880295031_126659777_n

Itt pedig: Chrom, Rebolledo, Tommy, Superpitcher (Pachanga Boys), Grasshop és Crimson

Grasshop: – Ez azért baromi nehéz, mert a kedvenceinket hozzuk el. Wiedemann-tól nedvesedtek a lányok, Gilbert leiskolázott, Prins elképesztő társadalomkritikus, Tensnake egy humorzsák, Rebolledo szeretetrobbanás, és Aguayo maga a lazaság. A kérdésre nincs válasz.

UP: – És milyen volt a múlt pénteki buli?

Chrimson: – Számomra Barnt szettje (Gilb’r és Prins Thomas mellett) hozta ismét azt a világot, amivel a legszívesebben azonosulunk, a legközelebb áll ahhoz a megközelítéshez, amit a Dansmusiq-kal szeretnénk elfogadottá tenni. Eklektika, koherencia, humor, némi teátralitás és türelemjáték az idegekkel, érzékekkel. Elcsépelt kifejezés, de az utaztatás tényleg remekül körülírja a nálunk fellépők műsorának jellegét. Akinek a partik az egy éjszakán át tartó agyatlan taposással egyenlők, vagy fényt kapnak, vagy rosszul érzik magukat nálunk.

Gyakori látvány: úgynevezett szakértő tömeg az A38-on, Dansmusiq bulin

UP: – Számotokra mik a legfontosabb változások a house-ban azóta, hogy a Dansmusiqot elkezdtétek? Illetve innen nézve szerintetek jövőre kik lesznek a legmenőbbek a műfajban?

Crimson: – A számomra legígéretesebb változás, hogy egymás után jelennek meg a magyar vonatkozású, új generációs producerektől az egészen felvillanyozó vinylek. Nagyon remélem, hogy jövő ilyenkor némelyiküket már nemzetközileg is komolyan jegyzett figuraként hívhatjuk meg játszani, de addig is büszkén pörgetjük ezeket a lemezeket, promó CD-ikkel meg megtömjük a nálunk fellépő sztárok táskáját. Sokszor érzem, hogy ezek olyan srácok már, akik a saját fejük után mennek, valóban egyedi, sokszor radikális hangvételű, és nem egyszer komoly zenei intelligenciáról tanúskodó kompozíciók szerzői. Lehengerlő a felszabadultságuk. Nem a stadiontechno közege ambicionálja őket, és nem is a bulvárzenei sajtó csalfa elvárásai, csak mennek előre. Pont, ahogy a Dansmusiq.

Grasshop:  – Nekem az, hogy végre elképesztő mélységekben (paradox módon zenei magasságokban) kalandozhatunk, és mindezt úgy, hogy erre a népek TÁNCOLNAK! Ezért mondogatjuk, hogy „stimulus az agynak, ritmus a lábnak”. Végre kevésbé számít, hogy amit játszunk, az house, techno, elektronika vagy űrdiszkó. Elképesztő közhelyesen fogalmazva kompromisszummentes elektronikus tánczenét tolunk, amibe szerelmesek vagyunk. Ki lesz a menő? Fogalmam sincs. Az viszont fix, hogy csak ha szerintünk izgalmas, akkor hozzuk el. Legközelebb mindenesetre a Simian Mobile Disco jön december 20-án megszokott helyünkre, az A38 Hajóra. (Event itt – UP)

Végül még egy hangulatfotó a múlt hétvégéről, aztán a trió egyharmadának mixe, amit még az Urbanplayernek készített nem annyira rég (Chromról van szó).