Amikor Robyn és a Röyksopp megmutatta az első két számot a jövő héten érkező közös minialbumukról, akkor még kicsit bennem volt, hogy jobb lenne már végre egy önálló Robyn-anyag. Pedig a Do It Again tényleg van olyan jó, hogy nyugodtan ráférhetne a 2010-es Body Talk EP-k valamelyikére.

A divatklipnek is beillő, monokróm, egyszerre polírozott és glitches videóval kísért SayIt azonban hiába áll közelebb a Röyksopp munkásságához, végül meggyőzött, hogy nagyon is jó ez az együttműködés mindkét félnek – rólunk nem is beszélve. Szerintem Robyn is rájött az elmúlt pár évben, hogy a Dancing On My Own és a Call Your Girlfriend-féle retro-futurista diszkót annyira kimaxolta már, hogy jobb továbblépni, mint készíteni ugyanazon a vonalon egy szinte törvényszerűen gyengébb lemezt.

A SayIt apokaliptikus klubzenéje egyúttal választóvonal is lehet az idén 20. éve (!) a pályán lévő Robyn számára, amivel végleg átbillenhet a kiindulópontot adó ’90-es évek popzenéje felől a modern tánczenék felé. És mondom, én már biztos vagyok benne, hogy ez is nagyon jól állna neki.