Most hétfőn, 2015 ötödik napján jelent meg a tavalyi év egyik legjobb magyar kislemezét hozó Klusters debütalbuma, ami nem csak a zenéjével köti össze a jelent a múlttal, hanem a csomagolásában is új köntösben támaszt fel egy kedves régi dolgot: a lemezborítót.

Az Olbers’ Paradox nagyjából azt a világot tölti ki, amit a felvezető kislemez is pedzegetett. A kurrens szintis popzenéktől, a triphopos belassulásokon, már-már krautrockos lüktetéseken át a monumentális space rockos ívekig terjed a paletta, amit szépen lefednek a duó, azaz Barcsa Balázs és Juhász Huba Taksony kedvencei is: az Archive, a Hooverphonic, az M83,

és tádámm, a Pink Floyd! 

Kozaróczy Malla énekeső közreműködésével elkészített Olbers’ Paradox az eredeti szándékot követve igazi konceptlemez lett. Ugyan a már ismert Hearts Decline mellé kapunk egy-két slágeres darabot (Brainstorm, Shall We Remember?), de igazán a 45 perces teljességében, a kevésbé kerek, inkább hangulatcsináló számokkal együtt működik jól a Klusters space popja.

Sokszínűsége mellett is egységes tud maradni, illetve a nagyszabású ívek vagy mondjuk a záró Final Flash gitárszólója se lesznek giccsek, hanem hihetetlen magabiztossággal találják meg a helyüket. Hirtelen nem is tudok még olyan magyar lemezt mondani az utóbbi hónapokból, ami egyszerre merít ilyen bátran és egyben sikeresen. 

A lemez szövegeit átszövő, tudatalatti folyamokat tematizáló koncepcióból a zenében azonban csak a hangulati ív ragadható meg. Az élményt az albumhoz készült miniszájtba öltött artwork teszi emlékezetessé. Tulajdonképpen egy klasszikus lemezborítófüzet nyilik ki előttünk, amiben úgy lehet az egyébként fantasztikus szürreális képekkel és szövegekkel együtt végigkísérni a lemezt, ahogy az internet előtti időkben is tettük. 

Soundcloudról beágyazhatnánk a teljes anyagot, de inkább mindenkinek javasoljuk, keresse fel az Olbers’ Paradox honlapját.