Azt a kivirágzottan kreatív jó világot! Soul trap, mi? Így hívja saját stílusát a chicagói MC Tree, és, a rohadt életbe is, simán nincs is ennél jobb definíció.

Tényleg sikerült összeboronálni az bluesos-éneklős fekete zenét a tavalyelőtt felfutott pilinckadobgépes minimalista műfajjal, ki hitte volna. Az eredmény olyan, mintha egy tehetséges rapper túl sok Outkast-hallgatás közben behigítózott (bocs, bepurpledrinkelt) volna: búgicsáló, Jony Ive-szintű odafigyeléssel lekerekített basszusok, tohonya, izzadó, rekedtes énekelve ugatás az égre, de leginkább jó sok hely a betintázott levegővételekhez.

SundaySchool című 2012-es mixtape-je csak a kezdet volt, ez az EP viszont egy sokkal karakteresebb folytatás, az ő nevét pedig máris bevéshetjük a Chicago Nem Erőszakos, Hanem Szórakoztató Rapperei képzeletbeli listájára, ahol az olyanok, mint Chance The Rapper, Vic Mensa, Lucky Eck$ vagy Martin $ky már mellet dagasztva tanyáznak.