Árgyélus királyfit szégyenbe hozó hajzat, könnyed-atmoszférikus dalok, egzotikusra pasztellszínezett nyolcvanas évek, és még szaxiszóló is van: Adam Bainbridge, azaz Kindness 2012-ben egy olyan, a közelmúlt lila plüssfoteles soul-hagyományából merítőkanállal táplálkozó albummal dobbantott, aminek nem csak a címe volt figyelemfelkeltő (World, You Need a Change of Mind), és zajlott hozzá a járulékos szívlágyítás ilyen videókkal, de a rajta elhintett zenék is úgy hangzottak, mint A Kertben Eltöltött Tökéletes Nyári Nap Tökéletes Soundtrackje.

Ennél speciel nem is voltak nagyon többek, és a kritikák is rendre azzal jöttek, hogy jó, jó, boldogító a fankigitár és a tengerrel úszó kórus, de most akkor ki a célközönség, és merre akar tartani ez a lemez, akar-e mondani egyáltalán bármit, vagy alkalmazzuk csak teregetés közben?

“Egy olyan korban, amikor minden lehetőségünk megvan arra, hogy posztmodernek legyünk abban, ahogy összerakjuk a hangokat, pokolian unalmas, lusta és gyáva lenne, ha ugyanazt csinálnánk, amit egyszer már megcsináltunk.”

– ezt már ő maga mondta még tavasszal egy interjúban.

Na de azt itta-e, amit prédikált? Két és fél év telt el a debütlemez óta, hogy 2014 őszén megjelenjen az Otherness. Itt van, streamelhető, és mindenki megpróbálhatja megmondani, hogy mennyire lett jobb vagy más, mint az elődje. Szerintünk ez is lett meg az is, átgondoltabb-strukturáltabb, összességében lassabb zenékkel (meg olyan vendégekkel, mint Robyn és Kelela). Mélyebb. De hát mi mást akarhatnánk erre az egyre hamarabb sötétedő októberre?

(Figyelem: ha innen eltűnne a stream, akkor itt vagy itt tessék próbálkozni.)