Bő egy hónapja madarat lehetett volna velünk fogatni, úgy odalettünk a hirtelen tavaszért, remek albumokat is ajánlottunk hozzá, erre ránkborultak az őszies középhőmérsékletek. Hát akkor fessük alá ezt: öt helyett most három lemez, mind új és rögtön hallgatható egy gombnyomásra, és mind igazodik a maga módján ehhez az felháborító időjáráshoz. Legalább azzal, hogy nagyon jól meg lehet őket hallgatni a négy fal között (is).

Joey Anderson – After Forever

Egy utolsó pokróc alá húzódáshoz nem is lehet jobb más, mint egy regényesen érdekes, szórakoztatóan kísérletező lemez. Joey Anderson azt a fajta pszichedelikus house-t játsza, mint Hieroglyphic Being, ami már bőven túl van a tánczenei struktúrákon. Ugyan be húzkodni a négynegyedeket, de annyira monoton és hipnotikus, egyúttal folyamatosan változó az egész, hogy tényleg oda kell rá figyelni, ha valamiféle rendeket akarunk belelátni.

Legjobb azonban mégis úgy kezelni, mint egy regényt, elégedetten nyugtázni az apró poénokat és sodródni az ezerféleképp pulzáló, összefonódó-szétváló szálakkal. A After Forever az év egyik legjobb majdnem tánczenei lemeze, amit eddig hallottam. Esélyes, hogy akkor is előkerül, amikor a jó idő valami könnyed limonádét kívánna inkább. (Lang Ádám)

https://soundcloud.com/dkmntl/dkmntl017-joey-anderson-after-forever

SFV ACID – Amber’s Stuff

A Spin azt írja, hogy ez egy szakítós album. Az első számról, a Fage Kissesről még el is hinném, de onnantól kezdve semmi sem olyan, mint egy hagyományos breakup lemezen, nincsen bágyatag moll-hangsorokba csomagolt lemondás, semmi ilyesmi, kizárólag fényesre polírozott szintik és derékszögben levágott dobok. Persze csak észbe kellett volna kapnom, hogy helló, ez itt nem egy Portishead-anyag, hanem egy dél-kaliforniai produceré, Zane Reynoldsé, aki eddig is hűvös analóg kísérleteket folytatott, de sosem túl komolyan.

Ez is egy ilyen: mintha Aphex Twin és Legowelt egy üveg Metaxa felpusztítását követően összerakott volna egy acid-humorral megspriccelgetett kollablemezt a sivatag közepén, kissé fejbekólintva a kánikula által. Kitűnő a legelejétől a legvégéig. (Unger András)

Anenon – Unreleased Beats

Nem hivatalos lemez, hanem eddig kiadatlan trekkek, ahogy a cím is közli, ennélfogva nem egy koncepciózusan összerakott kirándulásban lesz részünk az elektronikus hangokkal mindig felszabadultan bánó Brian Allen Simontól, de így is itt a helye: az Ink ambíciózussága, a Thumbprint merengése, a Weaves türelmetlen bugyborékolása és a 030513 túl hamar véget érő révedezése teljesen optimális tavaszváró soundtrackké áll össze.

És nem csak a pokrócos piknikeket várhatjuk velük, de a második lemezét is, ami már úton van. (Unger András)

https://soundcloud.com/anenon/sets/unreleased-anenon-beats