Megint átestünk a hétvége másik oldalára, ahol már nincsen szilaj vodkalocsolás és szirénazaj, csak a körülöttünk masszaként szétterülő, hétfő előtti utolsó nagy szétlazulás. Ehhez meg néha jól jön egy kis soundtrack. Hát tessék, itt is van három, általunk ajánlott, nemrég megjelent album formájában – amit a posztban rögtön meg is lehet hallgatni, nem kell külön torrentezgetni.

The Range – Nonfiction

“Sajnos” muszáj egy olyan lemezzel indítanunk, ami nem csak most tűnik elejétől a végégig hibátlannak, de szerintünk könnyen kiköthet egy csomó best of 2013 listán is az év végén.

A The Range név mögött álló James Hinton ráadásul kihúzza a gyufát a zsánerdobozolóknál is, hiszen a Nonfiction még fél lábbal sem engedi át a küszöbön őket: a lemez bár merít például a korai dzsungelből, hiphopból, meg az új basszus-zenékből is, alapvetően ellenáll a stílusmegjelöléseknek. Szellős struktúrák, mondattöredékek, leheletfinoman dübögő szubok, meg egy csomó zongora: ami mindebből összeáll, az egy olyan, novemberi napfénypárti zenei termék, amibe ízléstől függetlenül lehet instant beleszeretni, majd pedig újra és újra és újra elővenni. Playlistbe be, Normafára fel!

Justus Köhncke – Justus Köhncke & The Wonderful Frequency Band

A leftfield house fura ura (aki többek között az alábbi klubhimnusz, meg persze egy csomó másik, a maga bizarr módján kozmikus tánczene mögött áll) öt év elteltével ismét egy teljes albummal kopogtat a méla vasárnapunkon.

Rajta kívül senki nem csillogtatta még talán ennyire élvezetesen a nu disco szórakoztató, bolondozó oldalát, aminek érdekes módon még a viccesen slágerszerű német szövegek is jól állnak. Úgyhogy a Kompakt igazán örülhet, hogy lemezkiadói fennállásának huszadik évfordulóját nem kell végig véresen komolyan ünnepelnie, mert beesett ez az 57 perces retró-idiotid pötyögtetés is. Tréfás teknót minden háztartásba!

https://soundcloud.com/kompakt/sets/justus-k-hncke-the-wonderful

Perera Elsewhere – Everlast

Lana Del Rey rászakadt a triphopra? Nem, ez csak a Jahcoozi énekes-dalszerzőjének, a Londonból Berlinbe költözött, és ott a grime-dubstep színtér helyi megalapozásában is szerepet játszott Sasha Perera (nyitóképünön) szólóprojektje. De nem kell megijedni a kezdő hasonlattól, mert ugyan tényleg eszünkbe juthat a bristoli virtus, a távoli szürkeségbe zengő énekekkel, a lomha és ritkás hangszerekkel, az ősziesített betonfalak között verdeső visszhanggal, ez itt egy kicsit másfajta lomhulás.

Van benne például valami csuklóból kirázott, feltartóztathatatlanul fanki, édes lazaság, amit talán a “híresebb” projektjének technoid-ragamuffin megközelítéséből mentett át. Mindenesetre ez a szinte ópiumfüstös, hamiskás dalcsokor pont úgy fekszik rá a másnapunkra, mint mi a másnapos csajunkra / faszinkra.

https://soundcloud.com/fofmusic/sets/perera-elsewhere-everlast-lp