empty01

Talán vannak itt még olyanok, akik emlékeznek Nick Frankre, aki egyetlen lélek nélküli sci-fi tereppé változtatta a müncheni metrót. Ő tudatosan, gondos utómunkával alakította ilyen űrbéli tájjá az alagútrendszert, ellentétben az angol James Whatleyvel, aki viszont szándékosan nem nyúlkál hozzá érdemben a képeihez (legfeljebb néhány egyszerű filterrel kínálja meg azokat).

Sőt, még csak nem is a kései órákban merészkedik a föld alá: egyszerűen csak azokban a ritka pillanatokban fotóz, amikor éppen senki nem tartózkodik körülötte, nincsenek térképcibáló turisták, ingázó aktatáskások, leittasodott külvárosiak a láthatáron. És pont ez kölcsönöz a felvételeinek egyfajta párhuzamosvilág-atmoszférát: bár a valóságban járunk, ez a valóság most kivételesen megszabadult az őrjítő tömegtől. Meg a mozgástól. Csak a mesteremberek által kiépített struktúra létezik, ami mögött 400 kilométernyi sín, meg a világ legrégibb metrója lapul meg.

Whatley ezt a projektet már öt éve viszi, Emptyunderground című fotóblogjában pedig még több rokon képet találunk a kongó londoni alagutakból.