Gellért-hegy, Parlament, Lánchíd, Deák, Andrássy út, Hősök tere és egy titkos tipp.
 

Természetesen nem az agyam folyt szét, vagy legalábbis nem véglegesen. Mondom, mi történt. Úgy alakult, hogy egy kálvintéri ebéd és egy esti elrepülés között volt múlt héten egy teljes délutánom arra, hogy kinyuvasszam a kutyát.

A Kálvin felől logikus volt elruccanni a Gellért-hegyre, ahol aztán a napos idő meg a szép kilátás már rögtön beletett a turistás hangulatba. Gondoltam poénból végigsztorizom az egészet Gellért-hegytől Városligetig: milyen lehet egy külföldinek fél nap a magyar fővárosban?

És hát szokás lenézni a turistás szpotokat, én is szoktam, a Váci útra például az istenért nem kanyarodtam volna el, illetve a várba se volt sok kedvem felmenni. Amit azonban bejártam, az szuperjó volt. Főleg így utólag Szkopje majd Prishtina sem tudott a közelébe érni, noha ezeken a helyekenelőször jártam, így sokkal nagyobb sanszuk volt megvenni engem, mint a Budapestnek a viccre vett turistás arcának.

Egyedül a koszovói Prizren tett rám erősebb benyomást, de az meg tényleg olyan bomba hely, hogy Montenegróból és Macedóniából is járnak át emberek rendszeresen, hogy ott üssék el a hétvégéjüket, vagy szabadságukat.