Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Hogy minimális ötletességgel kihozható az utca emberéből az utca vidám embere, azt tegnap a 49-es villamoson már megtapasztaltuk. Ha pedig mindez még látványos is, akkor nagyon sokak térhetnek haza a mindennapi robotból egy nem mindennapi élménnyel, amit aztán lehet mesélni, továbbadni, mutogatni róla az instagramokat.
A művész Benedetto Bufalino és a dizájner Benoit Deseille egy olyan utcai tereptárgyat vett kezelésbe a fentiek szellemében, amit hogyha manapság használunk, akkor valamit valahol nagyon elrontottunk az életünkben (vagy épp ellenkezőleg, és ezért kényszerülünk a kapcsolatfelvételnek erre az öregiskolás formájára). Ma már nem szórjuk a húszasokat a fülkékben, nem lapozunk bennük alkarvastagságú, a nedvességtől szétfoszlottan sárgálló telefonkönyveket – ellenben tovább lehet gondolni őket, ahogy ez a két derék francia is tette.
Ezek a lassan már mauzóleumba illő, a távközlés történelmének egy régi periódusát megidéző, de már alig használt otromba téglatestek úgy nyertek új formát, hogy összekötötték bennük a szürreális álmodozást a nagyvárosi valósággal, mindenki által feldolgozható és szerethető formában.
A projekt 2007 óta él, de még mindig kitart, az akváriummá vált fülkék Belgiumtól Mauríciuszon át Angliáig egy csomó városban feltűntek már. Vajon Budapestre megérkeznek majd? Figyelni fogunk!
(via)