Semmi különös, csak egy péntek délutáni párbeszéd a JÁRŐRSZOLGÁLAT feliratú gépjármű vezetőjével, aki csak egy kicsit kent fel majdnem bringával együtt egy sor parkoló autóra.

Ha igazságtalanság ér a bicikli nyergében, utánamész az igazságodnak, szóvá teszed?

Felkúródtam, utánamentem.

– Szépen közlekedsz, na!
– Mi a gondoood?!?!??
– Oldaltávolságról hallottál-e?
– Mi a gondoooood miről beszélsz??!!
– Mondom. Tehát ha a bringasáv feléig bejössz…
– NA JÓLVAN, MENJÉL, BICIKLIZGESSÉL! SZABOLCSOT CSINÁLTOK PESTBŐL!!!

Ugyan van autónk, a hétköznapokban kerékpárral közlekedem. Így megy ez vagy húsz éve. A húszból tíz Budapesten megy így. Ennyi idő elég volt, hogy felvegyem a város riddimjét, megismerjem a főbb útvonalak jellemzőit, a lámpaváltásokat, a neccesebb villamossíneket, és megtanuljam, hogyan ne ölessem meg magam úgy se, hogy dinamikusan haladok – néha gyorsabban, mint az autós testvérek.

Viszont ennyi idő sem volt elég arra, hogy az idiótákat megszokjam (minden félreértelmezés előtt megjegyzendő: idióták a bringások között is vannak, hohó, höhöhő, de mennyire).

Egy régi Critical Mass résztvevői

A súlycsoport viszont nagyon nem mindegy.

Ezért a mai napig vannak kiváló verbális ütésváltásaim az arra érdemesekkel, akik leszarják, hogy egy tonnán ülnek, én meg rongyos nyolc kilónyi alumíniumon, ez az együttállás meg éppen nem jelent kiegyenlített küzdelmet.

Ez a pénteki diskurzus viszont eddig messze díjnyertes. Viszont rögtön nagyon érdekel is minket, hogy mi a helyzet veletek, olvasókkal? Ha tekertek, és beleszaladtok A Necces Helyzetbe, akkor mihez kezdtek a tehetetlen dühvel? Szavazzatok itt baloldalt jól, hadd lássuk mi is, melyik kategóriából hányan gyaluljuk naponta az aszfaltot!

Facebookon meg jöhetnek a személyes igazságtevő kommentek.
Addig is pár vonatkozó poszt!

Leszorította a bringást, emberkedett vele, de az instant karma lesújtott rá

Hardcore módon vett elégtételt a londoni bringás lány az őt tapogató kisbuszos jómunkásembereken