Én nem is merem elképzelni, mi zajlana le a Westendben, ha néhány csávó az üzletek bezárása után görkorcsolyát húzna, hogy elsüvítsen a mozgólépcső mellett. Szinte látom is a kitett alkarokat, amiknek a végén egy-egy biztonsági őr áll vörösen dagadó erekkel.

A londoni Stratford City egyik bevásárlóközpontjában, úgy tűnik, ez nem okoz különösebb fennakadást – vagy csak Simon Poon Tip rendező a megfelelő időben forgatta le ezeket a jeleneteket, amikor még nem bukkantak fel a látóhatáron a feléjük cébézve rohanó fehérgallérosok. De hogy miért egy plázában kell gurulgatni? Ha jobban eltöprengünk ezen, teljesen logikus: a csillogó sík felületek, amik szinte a végtelenbe futnak, emberek nélkül igazi paradicsomot jelenthetnek azoknak, akiket még szupermenő zenei formációk is örömmel kérnek fel videókliphez.

Ezt a kisfilmet egyébként nem csak úgy a levegőbe forgatták, cél nélkül: ez a 32LDN projekt egyik szelete, aminek a célja, hogy “felépítsen egy képet a mai Londonról, az élet mindenféle területén mozgó emberek részvételével.”

Nem nehéz kitalálni: 32 videó lesz összesen.

Bevállalós projekt, de nagyon jó is egyben, úgyhogy szépen iderakjuk a többi, eddig elkészült etűdöt, aztán tessék követni majd őket a Facebookon a többiért, meg nézegetni a honlapot. Tessék, ez volt az első kisfilm, éspedig a Renoir mozi végnapjairól, annak szétbontása / átépítése előtt. Szöveg nélkül.

Aztán következett az Alright Superstar című darab, a 15 éves Chloe Kellyről, aki az Arsenal lánycsapatának csatára:

Majd egy kávézóról, ami már száz éve ugyanannak az olasz családnak a kezében van:

És van még ez a Terminal Studiosról, ahol zenekarok szoktak gyakorolni, de aztán becsukta a kapuit, hogy lakások épüljenek a helyén. Tip itt az utolsó napon járt kamerájával.

Itt lehet várni a soron következő videókat. Lesz még belőlük néhány!