Mutatjuk, mennyi mindent magaddal vihetsz a pelenkázótáskában!
Szerda délután olyan szépen sütött a nap, hogy muszáj volt egy sziesztát tartanom, amit egyébként szerintem minden nap és mindenki másnak is kéne, mert egy-másfél óra kikapcsolódás után egészen biztos sokkal hatékonyabbak az utolsó munkaórák. Sőt, azt is bátran meg lehet mondani a főnököknek, hogy egy óra pihenő után többet tudtok nyújtani három óra alatt, mint amúgy négy alatt. (Jelentkezzen, aki sikerrel járt a felvetéssel!!! )
Szóval, ha már szieszta, akkor úgy gondoltam, legurulok deszkával a Bálna és a Boráros tér között fekvő Nehru partra olvasgatni egy kicsit. Tavaly tavasszal is voltam csomószor, aztán nyárra kicsit beleuntam, hogy csak építkeznek és építkeznek, én meg kerülgetem a kordonokat, így a szeptemberi parkátadó is kimaradt,
és csak most csodálkoztam rá, hogy mekkora király hely lett belőle.
Budapest kapcsán elég sokszor előkerül, hogy mennyire nincs kihasználva a Duna-part, és minden évben előkerül néhány vad vízió elterelt forgalommal, és a lábukat vízbe lógató emberekkel. Ehhez képest meglehetősen fapados lett a Nehru park, hiszen egy kerítés és egy párméteres szakadék még mindig elválaszt a víztől, és nincsenek olyan látványos dolgok se, mint ez a török vízparti csodatákolmány. De azért nagyon lehet neki örülni, lévén most a belváros közepén talán ez a legdunaközelibb élhető köztér, nálam például simán veri a Március 15. teret.
És lábunkat ugyan nem lehet belógatni, de a víz illatát simán érezni lehet. A többi előnyét mutogatom képeken!
A fotókért a szerző kér elnézést.