Legyen az így előretéve, hogy egy éve van velem egy kutya, és nagyon nem vagyok szakértője a kutyafuttatóknak, csak szívemre tettem a kezem, és ezek a szavak jöttek ki belőlem.

Szóval, kezdjük mondjuk ott, hogy ebben a mai zavaros világban kevés olyan közösség van, akiknek jobban megy a dolguk, mint a kutyáknak. Egyre több helyre mehetnek be a gazdival, és főleg az újonnan nyíló helyek esetében ugrott meg a képzeletbeli vagy valós kutyabarát matricák száma. Meg úgy általában, kutyával menni az utcán az csomó mosolygó embert is jelent, egyre kevesebben vannak, akik félnek tőlük.

Eközben az én bizonyára szűk, nyolckeres spektrumomból kinézve úgy érzem, hogy a kutyafuttatók kialakítói a gazdikat egészen egyszerűen semmibe veszik!

És ma, hogy először kipróbáltuk az én kedvenc kutyafuttatómat, a Klauzál téren lévőt, amit az elmúlt hetekben újítottak fel, nagyon elszomorodtam.

Alighanem az lesz a legjobb, hogy pontokba szedem, hogy miért szerettem annyira ezt a futtatót:

• Vannak benne padok és fák, tehát amíg a kiskedvenc őrjöng, addig akár olvasgatni is lehet.
• Nem akarok ilyen külváros-belváros sztereotípiákra rájátszani, főleg, hogy hétkert annyira nem is szeretem, de átlagolva itt vannak a legjobb gazdik és a legjobban nevelt kutyák. Sajnos a János Pál pápa téri nagyobb futtatóban csomószor megesik, hogy egy full antiszociál kutya miatt van kisajátítva a hasraütésre vagy 500 négyzetméteres terület. Ilyennel a Klauzálon sosem találkoztam. (És igen tudom, hogy ezért sokszor sem a gazda, sem a ki tudja honnan érkezett állat nem felelős, de sorban állni akkor se jó.)

• A közelben nincs jobb opció. Ez nyilván a legszubjektívebb ok, de pápa téren csomó szemét van, amit Ninakutya hajlamos felenni. Ha elmegyünk Városligetig, akkor meg inkább Király-domb, mintsem az amúgy maga nemében Budapesten párját ritkító új futtató. Az egy tényleg szuper szpot lett, simán lehetne az a mérce. A többit meg inkább hagyjuk is.

És mondom ezt mindannak ellenére, hogy a Klauzál téren:

• A futtatót körülölelő fémháló kiálló részei parán veszélyesek voltak. Ezt kijavították.

• Víz csak hébe-hóba volt. Most egy elég hangsúlyos, noha kicsit sérülékenynek ható csap van, remélhetőleg mindig jön belőle víz.
• A bejáratnál a biztonságosabb, előre ismerkedős kétajtós rendszer lett, ami jó, de itt tényleg szinte sosem volt gond más kutyákkal.

És hogy mi a bajom akkor?

Hát, hogy a döngölt földborítást, ilyen emberi tappanccsal nehezen járható, süppedős kavicsos borításra váltották, ráadásul a kényelmetlenség ellenére még ilyen tök rideg hangulata is lett.

Igen, ebben a kutyák nem fognak gödröt ásni, a piszok is jobban eltűnik, nem porzik, sáros se lesz, de tapasztalatom szerint, az ilyen futtatókat sokkal kevésbé használják az emberek. Ezt szerintem a kutyások meg tudják erősíteni, a többieknek meg úgyis mindegy, ők csak elmennek mellette. Szóval az történt, hogy a fenntartói oldal számára való praktikusság felülírta a gazdikomfortot.

Oké-oké, lehet, hogy én pörgöm ezt túl, néha talán belefér egy kis túlkapás, de plíz főváros, plíz minden önkormányzat a világon, legyen már több olyan kutyafuttató, ahol az emberek is jól érzik magukat. Sőt, olyanok, ahova azok is szívesen bemennek, akik csak játszó kutyákat nézegetnének szabadidejükben. Mint például a már említett városligeti.