A sima tinédzserhülyeségként induló prankelés lényege, hogy az elkövetők idegen embereket hoznak az utcán kellemetlen helyzetbe valami hülye csínnyel, közben az egészet kandikamerázzák. Ennek az eredménye lehet egy pofon, vagy egy közös röhögés is akár. Három srác azonban kicsit tovább ment ennél.

Azaz:

necces környékeken csesztetnek helyi feketéket.

Akartok fegyvert venni? Van valami problémátok? – kérdezik tőlük. Persze csak vízipisztoly van náluk, probléma alatt pedig matematikai problémát értenek, mert a kezükben van egy számológép. Szándékosan félreérthető mindegyik helyzet. Az egyik következő részben a telefont kapják ki az emberek kezéből, persze csak megnézni az időt, a másikban pedig úgy készítenek szelfiket, mintha a zorall négusokat fotózgatnák. Ja, el ne felejtsem, lefingós videó is van!

Alapvetően nekem a játékkal semmi problémám nincsen, ki-ki úgy játszik a saját egészségével, ahogy kedve tartja, aranykoromban én is köpködtem a szomszédot az erkélyről és jött is érte a lépcsőházban a pofon. A gond ott kezdődik, hogy rájöttek, mindez elég izgi, kattintékony téma a YouTube-on, ahol

ha elég sokan kattintanak rá a csatornájukra, akkor egész komoly zsebpénzt össze tudnak szedni.

Mert hogy lényegileg nem történik más, mint hogy az utca emberének alapjáratú frusztrációját használják fel arra, hogy izgalmas műsorral állhassanak elő. Az már csak hab a tortán, hogy egyébként is megbélyegzett, és valószínűleg nem középosztálybeli körülmények között felnevelt, napról napra élő fekete srácokra mennek rá. Így máris nem olyan vicces, sőt, hatványozottan sztereotipizáló. Főleg, hogy valószínűleg csak a legneccesebb jeleneteket vágták be a végső összeállításokba, miközben, ki tudja, talán tízből kilenc feka röhögve hajtotta el őket.

De még így is örülhetnek, hogy nem az IGAZÁN rossz emberekbe futottak bele.

Annak ellenére, hogy a prankelésbe aztán tényleg nem lehet semmilyen társadalmi hasznot belelátni, a legvadabb videókat összefoglaló besztof klip lájk-diszlájk aránya ebben a pillanatban 6734- 1300. Így nem csoda, hogy a srácok továbbra is folytatják, és csak remélhetjük, hogy a következő hír felőlük nem egy sokkoló szalagcím lesz a New York Times-ban.