Egy kerékpáros közlekedő számára az izgalmakat a belvárosban leggyakrabban suttyó sofőrök okozzák. De ennek nem kell így lennie!

Mert okozhatjuk azokat magunknak is.

Például tekinthetünk úgy a városra, mint bejárandó terepasztalra, ami folyamatos kihívásokkal béleli ki kora reggeli, munkába tekerő elménket. Mert miért is haladnánk mindig a jól bejárt utakon? Player.hu-s barátaink felkérték Jamrik Andrást, az egyetemes egyensúlyérzék nagykövetét, hogy az ő saját, rutinos múltjából mutasson meg pár dolgot, amikre nem mondjuk, hogy egy-az-egyben kell azokat leutánozni,

de egyes elemeivel négyzetre emelhetjük a magabiztosságunkat.

Például nem kell, hogy egy lépcső az utunkat állja. Hanem:

Ez az előbbi persze hardcore fokozat, amihez nem rossz, ha megfelelő biciklivel rendelkezünk, és ezek nem feltétlenül a merev vázas országúti suhanógépek.

Viszont van itt még más is. Egy gyakorlott kerékpáros nem száll le egy padkánál, hanem magáévá teszi azt. András nyilván ebben is a nonpluszultra végrehajtás híve, nyilván nem így kell csinálnunk, de a videó végén elhelyezett tanácsok továbbra is megszívlelendők és adaptálhatók, akár egy egyszerű járdaszegélyre is – már amennyiben nem akarunk az úgynevezett kígyóharapásos defekttel szembesülni, amit tipikusan ezek az útmenti szegélyek okoznak.

Végül András gondolt azokra is, akik nem szelik keresztbe ekkora kalandokkal az életet a mindennapi közlekedésben. Viszont néha kénytelenek megállni egy-egy piros lámpánál. Na, ilyenkor így nem kell letenni a lábat, ha nem akarjuk – az egyensúlyos tutorialt mindenki elsajátíthatja:

Igen, ezek nem egyszerű skillek, de mi már meggyőztük magunkat, hogy bőségesen lehet nyerészkedni a videókból – hiszen mégiscsak kinetikus energiákról és finommotoros képességekről beszélünk. Persze a legalapabb szabály a belvárosi biciklizések ügyében továbbra is az:

tekerjünk sokat, de még annál is többet, és a város lassanként a kerekünk alá simul.

Ennyi. Addig is: óvatosan, de magabiztosan!