A vendéglátásban április elseje jelenti a tavaszi napfordulót, az új idény reményteli kezdetét, az ünnepélyes terasznyitás napját. Ám ez a nap, illetve az azt követő hét idén igencsak gyászosan telt – vendéglátósok és vendégek számára egyaránt -, hiszen a megkésett téli hidegben még pokrócostul sem volt érdemes kitenni a székeket.

spíler

Még mindig csak bátortalanul nyílnak a teraszok a szeszélyes hőmérséklet-ingadozások közepette, de már biztos nem sok időbe telik, hogy teljes gőzzel beinduljon a Kiülős Helyek Dübörgése, amitől szerte a világon híres a budapesti nyári éjszaka. A hetedik kerületben persze idén is megszaporodtak a kocsmák, de mintha az új helyek nem egymás elől happolnák el a vendégeket, hanem azok száma szemlátomást az előbbiekével arányosan nő. Persze vannak olyan teraszok, ahol csak bedob valamit az ember, és ott vannak azok, amik nélkül nem lenne ugyanaz az a bizonyos éjszaka.

Elég csak a Madách sétány-Gozsdu udvar-Kazinczy utca szentháromságra gondolni, ahol a teraszok gyakorlatilag összeérnek, és a poharak úgy keverednek a helyek között, mint az emberek. Itt a Telep még csak félárbocon üzemel, de a Hivatal terasza már teljes pompájában ragyog, és nemsokára, ahogy minden évben, az irodaház lépcsőjét is elbirtokolja a vendégsereg.

A Gozsdu Manó Klubot az időjárás sem riasztotta el a hivatalos április 1-i terasznyitástól, de mivel napsütést ők sem tudtak intézni, közösségi szalonnasütéssel védekeztek a hideg ellen. Azóta jobb a helyzet, tűz nélkül is lehet ücsörögni náluk!

gmk

De itt van a 400 is, aminek hatalmas terasza is üresen állva várta az alkalmat, hogy dobbantson. Érthetetlen módon a Mika Tivadar nem követte őket a sietségben, és még mindig csak a hatalmas vaskapun keresztül lehet belesni hozzájuk. Persze nem kell félteni, igazi „tömegkertről” beszélünk, be fogja hozni a lemaradást.

Az mindeközben egyelőre titok, hogy a szintén elemi szerepet betöltő Kőleveskertnek mi lesz a sorsa, de reménykedjünk benne, hogy az egyelőre építési területnek kinéző udvar idén is megnyitja kapuit.