Daniel de Amaral vancouveri fotós a szuburbia-feeling nagy krónikása, így nem meglepő, hogy legtöbb fotóján gördeszkázó arcok is felbukkannak.

A “szokásos” gördeszkás fotográfiához képest de Amaral esetében bekopog az ajtón valamiféle megfoghatatlan, elvágyódó, live fast die young atmoszféra – amihez természetesen a helyszínek is kellően hozzájárulnak. Meg persze az is, hogy nem csak gurulgató srácokat látunk, hanem autó hátsó ülésén mélázó lányt, abroncsokat, melósokat, erdőt. A képeké a szó:

(via Daniel de Amaral)