Arra jártunk, bekeveredtünk, és naná, hogy felálltunk a színpadra is.

Ma délelőtt a Józsefváros szélén található Kolónia lakótelep bejárása volt a téma, nekem kedvenc budapesti épületegyüttesem, így félévente-évente el szoktam látogatni.

Amikor arra jártunk, akkor éppen egy csoport középkorú arc jött fel a néhai Fekete Lyuk lépcsőjén. Mint utóbb kiderült a banktól voltak, mert hogy eladó az ingatlan, aminek a pincéjében íródott a rendszerváltáskori rocktörténelemnek egy jó része.

Anno ez várta az érkezőket:

Most pedig ez:

Szerencsére azért, hogy a teljes Kolónia nem a Biblia Szól egyház tulajdonában van, így azért lehet ilyen feliratokat találni még kicsit arrébb:

Mivel tehát nyitva volt az ajtó, rögtön fogtuk is magunkat, és mintha az a legtermészetesebb lenne, elindultunk befele. Erre egy hang:

“Segíthetek, uraim?”

Upsz!

Végül tök rendesek voltak a dolgozók, megkérdezték a portást, hogy belefér-e neki egy gyors körbevezetés, és már lent is voltunk a dohos rocktörténelemben.

Oké, hogy mindenféle felbujtó feliratok helyett Jézusék szavai voltak kitéve a falakra, de hát mégiscsak ott voltunk, ahol. Ezen a heti nyugdíjasklubok sem tudtak változtatni. Az új tulaj azonban feltehetően annyira átalakítja majd, hogy ráismerni se lehet. Bár ki tudja.

 

Ez egy egész jó felvétel, a korabeli okostelóhelyzethez képest:

“Erre van a söntés” – ezzel a mostanában ritkán halott szóval irányított minket a pult felé az idegenvezetőnk, majd hozzátette, hogy ez egész eredeti állapotában megmaradt.

Összességében egyébként a mai helyek közül a jövő hétig még a Király utcában működő Kuplunghoz tudnám hasonlítani, annyi különbséggel, hogy itt a kerthelyiség helyett rögtön a Golgota utca volt toporgásra, a Bulinegyed helyett pedig mint megtudtam, a szomszédos parkban történtek meg az alapozások.

Mivel találtunk egy kósza csörgőt és egy akusztikus gitárt is, ezért még mielőtt a leendő pénzemberek valami abszolút rockandrolltalanságot csinálnának a szépemlékű, a maga módján ma is egész jól festő rendezvénykomplexummal, szóval még ezek előtt gyorsan pózoltunk egyet a színpadon, aztán folytattuk a Kolónia bejárását.

A Kolóniáról még annyit, hogy tényleg lenyűgöző dolog. Amolyan város-a-városban épületnek tervezték, mára sajni megkopott a fénye, de bőven megér egy karikát, ha valakinek van egy-két szabad órája. Ilyen szuper belsőudvarai vannak:

 

Szeptember után amúgy az ezzel szomszédos Ganz-telepen nyit újra a Gólya Presszó, így akár kombinálni is lehet a dolgot egy italozással, vagy piacozással. Aztán ki tudja, még lehet a ‘Lyukba is sikerül bejutni.

A képek minőségéért bocsi, utólag jöttünk rá, hogy ebből akár cikk is lehet, ezért nem törtük magunkat jobban.