Elsőre leginkább két dolog  juthat eszünkbe az ausztrál Carly Fischer munkái láttán:  mennyire nem foglalkozunk olyan dolgokkal, mint például a mindennapos hulladék esztétikusabb megjelenítése (miért is tennénk?), illetve hogy valószínűleg sok szabadideje van. Ja, és imádná az Erzsébet tér környékét.

Na ennél azért persze kicsit bonyolultabb a helyzet. Mert lássuk be, nem sokan szeretnek szeméttel foglalkozni. Fischer viszont igen, és “szobrai”, installációi egy teljesen más megközelítésbe helyezik az elhasznált dobozos kólát, szatyrokat, cigicsikket, meg úgy általában mindent, amit a nap 24 órájában felhalmozunk, elpazarlunk, de nem igazán hasznosítunk újra. Magyarán eldobjuk.

Carly Fischer minden ilyen és ezekhez hasonló szemetet tökéletesen lemásol és újrateremt papírból, majd az eldobott hulladék “eredeti” környezetében, azaz utcán, eldugott sarkokban, a földön szanaszét heverve installálja ezeket brand- és logóhalmokat felépítve.  A rendezetlenség és nemtörődömség zavarbaejtő hatása megmarad a realisztikus megelevenítésnek köszönhetően, azonban esztétikailag  kedvezőbb látvány jön létre elsősorban a papír és a jól láthatóan igényes körítés miatt, még akkor is, ha legtöbben a papírt is csupán szemétnek tekintik.

Szemét, vagy annál több?

De egy biztos: Fischer munkássága nagyon jó kis figyelemfelhívás és görbe tükör arra, hogyan bánunk környezetünkkel, valamint hogyan darálnak be minket a vállalatok, a globalizáció, s lepnek el ezek melléktermékei.