Jólvan, ezt csúnyán elspoilereztük a címben, de azért játsszuk el, hogy ez mégsem történt meg. Először is pislantsunk csak rá erre a fotóra itt, egy gördítéssel lejjebb. Ez itt netán valami nyomornegyed? Az. Fotográfiai szempontból professzionálisan van bevilágítva? Igen. De mit vehetünk még észre rajta, csak nem egy oda nem illő, bizarr állatot? De igen! Mit jelent mindez, netán azt, hogy ez nem egy természetes közegben lőtt fotó?

Úgy van.

De nem csak a fehér róka (?) a megviccelésünk eszköze, hanem más is.

Mégpedig az, hogy amit látunk, a városnak ez a szelete, nem egy létező városnak a létező szelete. A Cardboard Cities Andy Rudak fotós és Luke Aan de Wiel díszlettervező közösködésének eredménye, és ahogy a projekt neve is jelzi, ezek az építmények bizony egytől-egyig keménypapírból készültek. Ezért képeik láttán nem nehéz eljutni odáig, hogy sűrűn kapargassuk a padlóról a lehullott állainkat. És a legizgalmasabb az egészben, hogy ezek a városrészletek

létező városok részleteit utánozzák le.

Párizs macskakövei éppúgy visszaköszönnek rajtuk, mint a tűzlépcső a New York-i lakóház hátuljában, vagy a pixelgodzilla a japán utcán. És persze mindenütt feltűnnek a kis állatkák. A tanulság pedig? Rengeteg türelemmel, aprólékos munkával elérhetjük, hogy a dizájnvilág ránk figyeljen (ezeket a képeket már számos blog megosztotta). A lényeg, hogy valami eredetit alkossunk.

andyrudak01

(via)