Irmela Mensah-Schramm a Quartznak úgy idézte fel az első esetet, amikor 1986-ban leszedett egy rasszista matricát, hogy hirtelen nagyon jól érezte magát, amiért tett valamit az álságos propaganda ellen. A matricán az állt: Szabadságot Rudolf Hessnek. Hitler egykori helyettese akkor ugyanis még a spandaui börtönben töltötte életfogytiglanját.

A korábban szellemi fogyatékos gyerekek tanításával foglalkozó Irmela ma már hetven éves, de nem állt meg a hasonló akciókkal.

“Ha én nem csinálom, akkor ki?”

– mondta a lapnak.

Pedig a kezdetek óta már bántalmazták neonácik, fenyegették bírsággal a hatóságok, hiszen hivatalosan mégiscsak vandál tettnek minősül az ő tevékenysége is, a környezetéből pedig gyakran kapott gúnyos megjegyzéseket. De ő folytatja a vadászatot a lámpaoszlopokon, levélszekrényeken, trafóházakon, és ha beleszalad egy horogkeresztbe, már jön is a festék vagy a köröm. Csak váljon el a szar a májtól.

A sziszifuszi munka mások érdeklődését is felkeltette: a deres hajú, sasszemű nyugdíjas aktivista megkapta a Göttinger Békedíjat, van már Wikipedia-oldala is, gyűjteményét pedig épp most kérte kölcsön a berlini történelmi múzeum egy antiszemita matricákat felvonultató tárlathoz. És ugyan már nyolc hét eltelt az átadás óta, Irmela azóta már újabb 200 gyűlölködő stickertől szabadította meg városát.

Graffitinagyi ténykedése pedig különösen fontos figyelemgellert kaphat most, amikor Németország 2015-ben egymillió menekültet fogadott be, akiknek az átmeneti otthonaik ellen ezzel párhuzamosan ötszörösére emelkedett a támadások száma.

Tavaly összesen 39 ezer ideológiai / politikai indíttatású bűncselekményt regisztráltak az országban, amiknek háromnegyedét szélsőjobbosok követték el, több mint a fele pedig szélsőséges propagandaanyagok terjesztését jelentette.

Irmela elismeri, hogy folyamatosan foglalkozni a gyűlölettel nagyon lehangoló, és néha agyilag egyenesen holtfáradtan érkezik haza, de ő akarja csinálni ezt a “piszkos melót”, miközben tudja, hogy állandóan erősnek kell maradnia.

“Bármi történik velem, az megjavítható, de az emberi méltóság nem”

– mondja. A sprézést pedig folytatja, miközben gyermekeknek is workshopokat tart. Na, hát valahogyan így is lehet ezt.